Ne ítélj

Szürke volt minden. Az ég, a házak, a járda, és igen, az emberek is.
Ólmossszürke volt az arcuk is, nem csak a fáradtszürke ruhájuk.
Sehol egy szín. Mintha minden kilúgoztak volna, az emberek szinte egyenruhában voltak, a szürke minden kopott árnyalatában.
Már nézni sem bírta ezt a sok szürkeséget. Nyomasztotta, fulladt tőle és undorodott. Magától is már.

Bár lehet, hogy csak tükrözték az ég színét.
Valósággal lenyomta ez a színtelenség.
Meregette a szemét, de semmit nem látott. Inkább nem is nézem.
Még az életkedvem is elmegy tőle. ..gondolta.

A monoton kattogás szinte álomba ringatta. A vonat hirtelen nagyot fékezett. Kábán nyitotta ki a szemét. Megkönnyebbült az állomás nevétől, még volt vagy egy félórája, tudott egy kicsit aludni.
Nagyon kimerült volt, egész nap a nyomdában azt az új mesekönyvet nyomták, még bele sem tudott nézni, pedig nagyon szerette volna elolvasni, de előbb a munka. Majd holnap, akkor kicsit tud már szusszanni. A címe nagyon megfogta: Julcsi és a színek sárkányai.
A gyerekei biztosan nagyon élveznék.

Sóhajtott egy nagyot. Körül nézett. Mi ez itt...rökönyödött meg.
Pont szemben egy kövér nő ült. Az ölében egy malomkeréknyi csokor, tele mindenféle színű virágokkal, volt azok között kék, piros, sárga még egy lila is a közepén. De többnyire fehér volt benne. Érdekes, végig a szélén fehér volt, a színesek meg a közepén tömörültek.
Nem sajnálták ettől a csokortól a virágokat, csak úgy tele volt tömködve, a nő alig tudta tartani.

A nő mereven a falat bámulta mögötte. Kicsit kényelmetlenül érezte magát.
Micsoda pökhendi ez a liba itt. Biztosan a gazdag szeretőjétől kapta ezt a csokrot. Na persze, nem merte otthagyni  a munkahelyén, mit is szólnának rá, majd éppen neki lesz ilyen szerencséje , mikor a jóval csinosabbaknak is...ah...hessegette el a gondolatot a fejéből. Elég perverz alak lehet az, aki egy ilyen nővel...naná, ki tudja miért épp vele.
Óvatosan, csak a szeme sarkából jobban megnézte a nőt. tulajdonképpen csinos nő, még így, ilyen nagydarabként is. A fekete kabát még kicsit slankítja is, főleg, hogy a sálja és a kesztyűje is fekete. Jé, a táskája is. Nahát, ezt eddig észre sem vette. Lepillantott a lábára. A csizmája és a harisnyája is fekete volt. Gúnyosan elmosolyodott. Tudtam, tényleg perverz lehet a szeretője, biztosan valami szexi fekete csipkés van a kabát alatt. Ezen eltöprengett egy darabig.

Arra eszmélt fel, hogy a nő feláll és a kijárat felé siet.
Valami kihullott a csokorból. Lehajolt, hogy felvegye.
Egy kártya volt az. Fekete keretes. Kinyitotta....Fogadja kérem őszinte részvétemet.....soha nem múló szeretettel....kapkodva olvasta.
A torka elszorult.
Szégyenkezve nézett fel, kereste a szemével a nőt, de az már leszállt.
a vonat lassan elindult.
Idegesen felugrott, rángatta az ablakot, hogy kinyissa, de az nem engedett.
A vonat egyre gyorsabban ment.
Szomorúan nézett a nő után. A színes csokrot szorosan maga mellett tartotta. Billegett ide-oda. Egy csokornyi megbánás.