Fogatlan oroszlán

Nehézkesen ment fel a lépcsőn.
Ez az átkozott lift, már megint nem működik. Épp most, mikor bevásárolt.
Pedig csak kéthetente szokott újabban, nem sokat eszik ő már.
Egy ilyen öregembernek nincs sok igénye. Meg elhízni sem szeretne.
Igaz, sose volt kövér, mindig nagyon vigyázott az alakjára, lesték is a nők, mikor a szerelésnél előre hajolt. A feszes fenekét, azt. Az egyik ügyfele azt találta mondani rá véletlenül, hogy olyan gladiátorsegge van. Még majdnem bele is pirult, csak a köhögés mentette meg a szégyentől.
Majd pont ő, akire tapadtak a csajok mindig. Válogathatott belőlük.
Aztán mégis otthagyta az a céda, meglépett a barátjával. Pedig annak aztán sose volt gladiátorsegge. Inkább potroha, szép nagy rengő potroha volt. Meg rengetegsok pénze. Arra bezzeg buktak a nők. Még az ő kis semmiség felesége is. Pedig direkt úgy választotta ki, hogy ne kelljen az másnak, aztán mégis az hagyta őt ott. Ki ismerheti ki a nőket, ha már őt is lepasszolják.

Végre felért.
Hosszasan keresgélte a kulcsát, rosszul látott a félhomályban, a szemüveget meg hiúságból nem hordta, szenvedett is tőle éppen eleget. De akkor sem vette volna fel nyilvános helyen, nehogy azt higgyék, ő is olyan öreg, hogy olvasószemüveget kell hordani. Leírták volna azok a nők, akik tetszettek neki, azok a kis pipik, mert csak így hívta magában őket. Ahogy egyikük megjelent a színen, észrevétlenül behúzta a hasát, kidüllesztette a mellét és még a fejét is magasabbra emelte, gyakorolta ő ezt egész életében elégszer, ment az már neki. Ezek a kis fiatal pipik meg úgy felvihogtak a háta mögött, mikor elvonult előttük, nem is értette miért. Nem érezte magát öregnek egyáltalán.

Pakolgatta ki a szatyrát. Egy liter tej, egy kiló kenyér, tíz deka sonka, a finomabb fajta. Erre mindig igényes volt, ebből nem adott alá. Legalább a fehérje meglegyen.
Egy papírlap esett le a kőre.
Felvette. Ja, a laborleletek. Meg az értékelés az alján. Majd megnézem később.

Újabban már nehezen ment a pisilés, többször ki kellett menni a vécére, mire egyszer sikerült neki. Ilyen nem volt régebben, ez is csak mostanában van. Idegesítette ez a dolog, el kellett menni a háziorvosához. Nagyon húzta-halasztotta, mert mindig tetszett neki ez a nő, olyan kis bögyös-faros, pont az ő zsánere, szégyenkezve mondta el a panaszait. Az meg csak ráfirkantott valamit egy papírra és faarccal adta oda neki.....holnap reggel nyolckor a laborban, de pisilés előtt ám...hunyorított rá. Zavartan vette el a lapot, kisomfordált a rendelőből. most meg itt van ez a laborlelet. Nem akart most vele foglalkozni.
Készült az ebédre.

Bement a fürdőszobába kezet mosni.
Óvatosan kivette a protézisét és megtisztogatta.
Szégyenlősen rámosolygott a tükörképére. A ráncok összefutottak a szája körül, látszott, hogy ott valami hiányzik.

Fogatlan oroszlán. Az vagyok már.

Görnyedten beballagott a konyhába és nekiállt sovány kis ebédjének.