Tükörkép..és... kettő
Csak úgy céltalanul sétálgattam az erdőben. Csodálatosan szép idő volt. A nap bújócskázott az ágak között, a tisztásokon virultak a virágok. Minden csupa lüktetés és élet volt. Mélyet szívtam a levegőből. Virág, fa,moha és meleg földszaga volt. Valami fantasztikus keverék. Behunytam a szememet és a nap felé fordultam. A meleg jólesőn járta át a tagjaimat. Éppen ideje volt már egy kis lazítás. Sok volt ez a hét, sőt ez a hónap. Megkezdődött az iskola, megint reggeltől késő estig az a sok gyerekzsivaly. No meg a tanárok. Mindenkinek volt valami baja. Hol a gyereke betegedett meg, hol a feje fájt elviselhetetlenül, gyakran a beosztásra panaszkodtak, meg a tanáriban a szomszédra. Hiába no, mikor ennyi nő egy rakáson van, mindig van valami baj. No de mindig ez van, már megszokhattam volna az évtizedek során. Mégis mindig óriási izgalommal vártam én is az iskolakezdést. Talán jobban is, mint némelyik kis elsős. Főleg az izgatott, vajon megint micsoda gyöngyszemet találunk