Angyal a postán

Elgyötörve tolta be a posta nehéz ajtaját.
Lassan bandukolt fel a lépcsőn. A kivilágítás bántotta a szemét.
Hunyorogva nézett körül. A váróterem feketéllett a tömegtől.

Fenébe...gondolta....miért kellett nekem megint az utolsó percig húznom az átkozott csekkek befizetését.
Láthatóan mások is így gondolták.
Sötét arcú, savanyú sorsú emberekkel volt tele a posta
Remegő kézzel húzott sorszámot.
Atyaég, soha nem fogok sorra kerülni.
Még a vacsorára valót sem sikerült megvennem, az utolsó ügyfél annyira elhúzta az időt a rengeteg kérdésével. Az össze maradék türelmére szüksége volt, hogy ne legyen vele udvariatlan, pedig láthatta, mennyire sietne haza. Mégis csak kérdezett, és kérdezett, ő meg persze türelmesen válaszolgatott, belül meg csak egyre feszültebb lett.
Aztán végül csak vége szakadt a kérdésáradatnak és megnyugodva ment el tőle.
Ő meg kapkodta magára a kabátját és rohant, hogy még nyitva találja a postát.
Azok az átkozott csekkek. Bezzeg, azokat mindig előbb hozza ki a posta, mint a többi levelet.....dohogott magában, fel sem mert nézni, hányadik sorszám következik. Bal kezével görcsösen szorította a sárga csekkeket rejtő átlátszó nylontasakot.
Nem is figyelt az állandó pici csengőre, ami jelezte, hogy melyik sorszám következik.
Szórakozottan simogatta egyik kezével a hasát. A feszültség lassan oldódott a testében. Szája mosolyra nyílt. Befelé mosolygott. Áhítattal figyelt, hátha történik már valami. A harmadik hónap végén volt, korai lett volna bármi jel, de ő mégis várta, hiszen ez lesz az első babája.
Olyan régen várták a párjával. Mindent megpróbáltak, rengeteg idejükbe és pénzükbe került, aztán mikor vége lett a rengeteg fájdalmas és megalázó procedúrának, mikor már feladták, pár hónapra rá hitetlenkedve meredt a tesztre: igen, végre! Sikerült. Mindenféle görcs és kényszer nélkül. Soha még nem volt olyan boldog életében, mint akkor, azon a délutánon.
És ez a boldogság azóta is tart, nem tudja elrontani egyetlen kellemetlenkedő ügyfél sem.
Talán ez a hosszú postai várakozás sem.

Már egy jó 20 perce várakozott, álldogált egyik lábáról a másikra.
Még mindig szórakozottan simogatta a hasát, mikor figyelmes lett valamire.
Egy barna fiatal nő ült nem messzire tőle, kicsit oldalt. Eddig nem is vette észre, olyan kis jelentéktelen volt, egy fekete kabátban, a táskáját a hóna alá szorította. A keze a hasán volt. Igen, lassan, finoman, alig észrevehetően simogatta.
Nem hitt a szemének. Ő is! Igen. Nahát....micsoda véletlen.

A mosolya akaratlanul is a füléig ért. A mellette lévő férfi megütközve nézte. Mit mosolyog itt ez a nő, talán rajta...nahát, micsoda tapintatlanság. Igen, hát leette a kabátját, na és? sietett, hogy ideérjen és a ketchup lecsorgott a kabátjára, kapkodva törölgette, nagy dolog. Nem kell nézni, ha nem tetszik....de ez a nő nem is őt nézi, hanem elnéz mellette, valaki mást. Követte a tekintetét és meglátta ő is a kis barnát. Nem értette, mit néz rajta. Egy nő, semmi különös. Bosszankodva nézett fel a sorszámkijelzőre. Idióta.

Ekkor a két nő tekintete találkozott. Megnézték egymást, látták, hogy hol van az egyik kezük. Bátortalanul összemosolyogtak.
Csak ők tudták miért.
Valami felfénylett a váróteremben.

Többek hirtelen nagyot sóhajtottak.
A tekintetek egymást keresték. A keserű, szorosan összezárt szájak meglazultak. Bátortalan mosolyra húzódtak. Néhányan meglazították a sáljukat és letették maguk mellé a táskájukat. Lehet, hogy csak a melegtől. Mert fűtöttek rendesen. Páran szóba elegyedtek a szomszédjukkal. Otthonos zsivaly alakult ki a postán. Még a biztonsági őr is elnézőn mosolygott.

Most a kis barnát szólították. Sokáig volt a pultnál.
Ahogy végzett, lassan lépdelt kifelé, végig a másikat nézte.
Mindent látott, mindent tudott. Angyali mosoly játszott az ajkán.
A szemük összekapcsolódott.
Mikor mellé ért, egy fehér cetlit csúsztatott a kezébe és csak annyit mondott.
- Mindig kettőt húzok, hátha valakinek nagyon kell...és eltűnt a kijáratnál, még megköszönni sem volt ideje.

Lenézett a kezébe. Egy sorszám volt az a fehér cetli. A pici csengő most jelzett. Az ő sorszáma volt az. Boldogan sietett a pulthoz.
Egy angyal volt a postán.