Luk
Plutty, plutty….. – monoton érzéketlenséggel hullottak a könnyei a padlóra, ahogy görnyedten előre hajolt. Rázkódott a válla. Már egész szép kis tócsa képződött a könnyekből. Őt persze ez nem érdekelte. Nagyobb volt a baja annál. Meg nem is látta volna a patakzó könnyein át. Napok óta éjszakánként órákig varrta azt a szemvakítóan fehér bolerót. El akarta készíteni meglepetésnek a lánya esküvőjére. Igyekezett mindenáron lebeszélni arról, hogy felsőt csináltasson a ruhához,még az esküvői szalon tulajdonosával is beszélt titokban, hogy vegye rá a lányt, nem kell ahhoz az erősen kivágott, csodás dekoltázsú ruhához felső. Minek is, hadd látszódjék az a formás dekoltázs. Pedig titokban nagy dologra készült. Még életében soha nem varrt, nemhogy esküvőre való dolgot. Bújta a netet, szabásmintákat keresett, fórumokat nézett át, véleményeket kért, és ötleteket, hol vegye meg az alapanyagokat. Korábban elkérezkedett a munkahelyéről, úgy ment az egyik legelegánsabb textilbo