Sokan vagy
Csak állt ott értetlenül a férje előtt leforrázva. Nézte ezt a kivörösödött arcú, tagbaszakadt embert, aki föléje tornyosult, fenyegetőn. Nem értette, mi történt. Hallotta, hogy az ordít, még a nyálcseppeket is látta, amint kirobbannak a szájából. Hallani hallotta, de nem értette pontosan, mit kiabál. Csak a … sokan vagy ..jutott el a tudatáig. Mintha egy búrát borítottak volna rá. A lelke lassan kúszott ki a testéből. Már a szoba legtávolabbi sarkában volt, onnan nézett vissza a jelenetre döbbenten. Mint egy kimerevített filmkocka. Ő, vagyis a teste, fölötte a hadonászó, vörösképű férje. Rettentően félelmetes, ugyanakkor nagyon komikus látvány volt. Ha tudott volna nevetni, röhögött volna ezerrel. De nem tudott. Szomorú volt. Kicsit lengett ide-oda, tétovázott, mit is csináljon. Aztán lágyan, puhán kisiklott a házfalon át a fénybe. Ha visszanézett volna, láthatta volna, ahogy a teste összeesik, mint egy levetett ruha. ( A fenti