Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2015

Bármi

Kép
Nagyon szép új évet kívánok Nektek, kedves olvasóim!  Köszönöm, hogy megtiszteltetek az érdeklődésetekkel, a figyelmetekkel! Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat! Örülök, hogy tartalmas perceket szerezhetek Nektek a novelláimmal. Itt várlak Benneteket változatlanul a 2016-os új évben is. Búcsúzóul a rövidke kis novellát szeretnék ajándékként adni Nektek. Remélem, sikerül mosolyt csalni az arcotokra. Bármi Egyre nagyobb és nagyobb lett. Már alig fért el a helyén. Minden benne kavargott, amit csak el lehet képzelni. A féktelen örömtől a mélységes mély bánatig, a szinte hihetetlen sikerektől a letaglózó kudarcokig, a csodás, kiteljesítő párkapcsolatoktól a könnyes válásig, a reszkető félelemtől a gátat nem ismerő bátorságig minden ott volt benne. Színes sávokként váltak szét, majd olvadtak egybe benne a lehetőségek. Mert azok voltak még, csak lehetőségek. A be nem teljesült jövő. Minden titokzatosságával, félelmetességével és ígéretével. Percről percre nőtt. Már

Lélek-jelenlét

Kép
Hitetlenkedve nézte az előtte lévő kis testet. Olyan törékenynek, védtelennek látszott. Még a lélegzetét is visszafojtotta. Várta, hogy megmozduljon, de az nem moccant. Közönyös lassúsággal teltek a percek. Ő meg várt türelmesen. Aztán már nem annyira türelemmel. Kicsit ideges lett, miért nem mozdul már az a baba. Közelebb hajolt hozzá, majdnem orra bukott. Kapkodva visszanyerte az egyensúlyát. Most látta csak meg, hogy a gyerek szeme csukva van. Összeráncolta a homlokát, nem nagyon tetszett neki, amit látott. Valami itt nagyon nem stimmelt. Törte a fejét, mi lehet az a szokatlan dolog. Nem emlékezett semmire. Egyáltalán semmire. Ez is furcsa volt. Kényelmetlenül fészkelődött a helyén. Hirtelen eszébe jutott valami. Egészen a pici arcához hajolt. Oldalról alaposan szemügyre vette. Hát ez az! Majdnem felkiáltott izgatottságában, hogy rájött, mi a hiba. A baba arcán minden rezdületlen volt, semmiféle mozgást nem látott. Nem örült ennek, egyáltal