Fiam

2012.
Tétován nézegette a cetlit, amit a gép köpött ki magából.
Pénzbefizetés 2 millió forintig.

Jó vicc. Kesernyésen elmosolyodott.
Szinte pontosan ennyi kéne még befizetni az átkozott kocsira.
Kellett nekik az a puccosabb autó, de hogy mire...a felesége nem hagyta annyiban a dolgot, annyiszor lerobbant alattuk az a nyamvadt kocsi. Szerette is volna, meg nem is, aztán mégis ő volt a gyengébb, engedett a folytonos duruzsolásnak.
Most meg rettegve várja a havi törlesztőcsekket.
Igaz, a kocsi szép, kényelmes is meg jó is, de a benzin ára az egekben, alig merik használni. Inkább a busz. Meg a metró. Ami néha kigyullad. Izgalmas az élet így.

Körbenézett, egy ülést keresett magának. Leült. Felnézett tájékozódni, mennyit kell még várni. Még csak 2001-nél jártak.

2001. De szép év is volt. Akkor ismerkedett meg a feleségével. Egészen köznapi dolog volt. Egy tanfolyamra jártak, mindkettejüket a cégük küldte. Kicsit unták, mert már túl voltak pár hasonló képzésen, el kellett menniük, valami prémiumfeladat volt, vagy mi, nem emlékszik már pontosan.
A barnásszőke hajára figyelt fel. Kicsit ódivatúra volt vágva, de frissen és illatosan simult a nyakára.
Szerette volna megérinteni, puhán, finoman, hogy érezze a selymességét.
Az egész nő olyan törékeny volt, mint egy virágszál. Gyámolítani akarta és megvédeni.
Aztán összejöttek a tanfolyam végére, már kéz a kézben távoztak, a tanfolyamvezető a szeme sarkából hunyorgott rájuk, ők meg nem törődtek vele. Félrevonta és bizalmasan odasúgta...fiam, maga nagyon szerencsés ember, becsülje meg őt. Bólintott, értette a biztatást. Boldogok voltak a lánnyal, hogy egymásra találtak.


2006.
Felriadt az álmodozásból.
Istenem, az a semmihez sem hasonlítható boldogság. Fia született. Végre, sok-sok év próbálkozás, könny és fájdalom után. Pihés kis fekete hajú, csodálkozó szemű kisbaba. Épp olyan törékeny, mint a felesége volt, még a szülés előtt is. Óvatosan szorította magához és simogatta a fejecskéjét. El sem hitte, hogy lehet szeretni egy ilyen kis semmiség csomagocskát.
A baba nagy sóhajjal fészkelte be magát a szőrös mellkasához és szuszogva aludt el.

Kigombolta a kabátját, meleg van itt. A sálját is levette.
Körülnézett.
Fásult, beletörődő arcok vették körül. A soha ki nem pihenhető fáradtság megülte az embereket, görnyedten szorongatták a cetlijüket a kezükben. Egy csomó vesztes. Alulmaradtak a napi küzdelemben.
A sarokban egy pocakos nyakkendős biztonsági őr állt egyik lábáról a másikra. Láthatóan unta nagyon a munkáját. Nem volt itt semmi érdekes. Ő is ugyanolyan unott és fáradt volt, mint a többiek, csak ő fontoskodva lenézett rájuk.
Szép...gondolta magában. Ez aztán az öntudat. Lenézni a másikat. Nagyszerű.

Nyílt az ajtó, a jeges szél besüvített rajta. Többen odakapták a fejüket, kellemetlen volt ez a tél eleji hideg.

Hatalmas ember jött be, szinte kitöltötte az ajtókeretet.
Sötét nagykabát volt rajta, fején meleg sapka.
Úgy nézett ki, mint egy medve.
Vagy inkább mint egy kidobóember.
Atyaég, mekkora férfi, és micsoda pocak. A kabátgombok pattanásig feszültek rajta.
Lassú léptekkel a géphez ment. Megnyomta a felső gombot.
Aha, szóval ő is befizet. Nagyszerű.
Biztosan most mossa tisztára a pénzt. Mert csakis egy maffiózó lehet ez az ember....legalábbis úgy nézett ki. Sötét volt az arca, a tekintete vizslató. Az orra beleszimatolt a levegőbe.
Elfogytak az ülőhelyek, tétován körülnézett, hova állhatna.
Többek sandán néztek rá, volt valami kárörvendés a szemükben. Na, most játszd a nagyfiút öreg.

Pár lépést tett a sarok felé, aztán felbátorodva elindult. Kinézhette magának a helyet a biztonsági őr mellett.
Közben meglazította a kabátját, és elkezdte lehámozni a sálját is.
levette a sapkáját. A feje tök kopasz volt, kicsit ferde a koponyája, hátul mintha benyomták volna. Biztosan egy bandabunyóban. Az lehet az, valami sötét maffiatag. Hogy kerül ez ide.
Kényelmetlenül fészkelődött.

A fickó odaért a sarokba és odafordult a biztonsági őrhöz.
- Gyere el gyónni fiam a templomba vasárnap hozzám...ütötte meg a fülét a halk suttogás.
Megdermedt. Tágra nyitotta a szemét. Nem hitte el, amit látott.
A nagydarab fickó kabátja kinyílt, a nyakában látszott a fekete gallér alá dugott fehér csík. A kezén megcsillant egy bordó köves gyűrű.

Elszégyellte magát. Fontoskodva a táskájában kotorászott. Zavartan matatott benne, húzta az időt. Felnézett. Egyenesen bele abba a csillogó zöld szempárba, ami beragyogta azt a széles barna arcot. Az ártatlanság és a bizalom megtestesülése volt az.
Egy pici iróniával fűszerezve.

2012.
Megkönnyebbülve kelt föl és sietett a pultja felé.
Gyorsan elintézte, amiért jött.
Kifelé menet oldalt sandított a férfira. Az jóságosan és megbocsátón nézett rá.
Ő megkönnyebbülve visszamosolygott. Jó kedve lett.
Még sokáig a hátában érezte a férfi tekintetét. Az élmény elkísérte a napját.