Állat

Iszonyúan húzta a vállát az a sok szatyor, szinte vonszolta magát a karácsonyi tülekedésben. Nekimentek az emberek, egy fickó majdnem leszakította a táskája pántját. Még elnézést sem kért tőle.

Állat....gondolta magában.
Micsoda alakok vannak....dohogott, miközben húzogatta vissza a vállára a szatyrok pántját.
Már nagyon éhes volt, meg melege is lett a plázában. Teljesen érthetetlen, miért fűtik túl, mikor nincs hová tenni a télikabátokat, aztán izzadhat az ember az utcai ruhákban. Legfeljebb a sálat tudja levetni. A sapkát már nincs hova tenni, talán a szatyrok tetejébe.

Lázasan kattogott az agya, kétségbeesetten próbálta végiggondolni, mi maradt ki a karácsonyi beszerzésből.
Már megvette a kisvonatot a lurkónak, meg a két barbibabát az ikreknek. A rózsaszín csillogós nadrággal persze, ahogy kérték. Bár neki ez aztán nagyon idegen volt, túl csicsásnak találta, de hát a lányok annyiszor a lelkére kötötték. Persze, a jézuska fogja még hozni nekik, még a levelet is megíratták vele.  Itt hordozza azt is a táskában, szeretné elrakni, jól jön az majd ha megnőnek. Mennyit fognak rajta szégyenlősen kacarászni.
A gondolatra megvidámodott ő is. Talán már a szatyrok sem húzták úgy a vállát. Ment kifelé a plázából.

Éktelen dudálást hallott váratlanul, majd a hirtelen kipördülő kerekek sivítására ocsúdott fel.
- Micsoda állat....húzta el a szó végét egy nő a járdaszélen. Riadt kisgyereket rántott vissza a zebráról. Sápadt arcában remegett a tengerkék szeme, sírásra görbült a szája.

Zavartan nézett körül, mi is történt. A kanyarban egy kocsi lefulladt, a vezető idegesen próbálta újra éleszteni a kocsiját. Egy nagy böhöm BMW-s meg nem bírta kivárni azt a pár másodpercet, neki meg kellett kerülnie a szerencsétlenkedőt, de egy durva dudálással a tudtára is akarta adni, ki az erősebb.
- Hát nem egy barom ez? Nem tud várni pár másodpercet. Neki bezzeg hajtani kell, letaposni a másikat...mondta neki a nő. Helyeslőn bólogatott, nem akart vitát.
Csak minél hamarabb hazamenni. Azt akart. El innen.
Meg végre valamit enni, korgott a gyomra az éhségtől.
Bármit megevett volna.
Imbolyogva bandukolt a járdán, ide-oda kerülgette a többi megrakott fáradt vásárlót.
Tiszta végítélet. Mi a fenének venni ennyi vackot, úgyis mind a szemétben végzi majd. A kölykök is mindig a legegyszerűbb játékkal játszanak, csak az oviban akarnak dicsekedni, milyen csilivili műanyag játékokat kaptak karácsonyra. Aztán ott porosodnak a polcokon.
Ezért dolgozni, gürcölni éjt nappallá téve, hogy ott végezzék....dohogott magában. De nem akarta, hogy a felesége pipogyának nevezze, ezért beállt ő is a sorba. A többi hasonló sorsúval.

Megállt a piros lámpánál. Lerakta az egyik csomagot és várta, hogy zöldre váltson a lámpa. Megütötte a fülét valami....micsoda állat az ágyban a pasim, ha tudnád....mondta félhangosan egy nő. Érdeklődve nézett a hang irányába, épp egy festett szőke fecserészett gátlástalanul a barátnőjével. Hegyes műkörmei voltak, úgy látta, fehér alapon valami kék pöttyök rajta. A nő szája természetellenesen duzzadt volt és irtózatosan csillogó rózsaszín lakkszerűség volt rajta. Jé, ez épp olyan, mint a barbibabák fényes nadrágja. Nahát, bugyirózsaszín....vihogott a kabátjába, le ne bukjon a felismeréstől.

Jó kedve lett.
Zöldre váltott a lámpa, megindult a tömeg, még épp fel tudta kapni a szatyrot. Már csak két sarokra volt az otthonától, most már csak hazaér még az éhhalál előtt.
Van még a tegnapi pörköltből, majd főz ki gyorsan hozzá egy kis tésztát, addig meg eldugja az ajándékokat. A kölyköket ma kicsit később hozza haza a felesége, fodrászhoz kell vinni őket, mindig gyorsan megnő a hajuk, aztán olyan kis báránykás lesz.
Ő azt is szereti, de a felesége sokkal szigorúbb, inkább a jól fésült gyerekek az álma. Hát, legyen meg neki....gondolta.

- Nézd anya, egy állat!...hallotta most oldalról.
Megállt egy pillanatra és odanézett.
Egy pici kisgyerek, olyan ötévesforma guggolt a járdaszélen és valamit mutogatott a piros kesztyűs kezecskéjével a földre. Közelebb araszolt, érdekelte, mit találhatott az a gyerek.

Egy szarvasbogár mászott lassan a járdán. Dermedten a hidegtől.
Honnan tévedhetett ide ez az állat...töprengett, miközben nézte, hogy mászik a bogár.
Csodálkozva csóválta meg a fejét. Hogyan került ez ide.
A gyerek felnézett rá, a mosolya hihetetlenül őszinte és angyali volt.
- Ugye szép?...kérdezte tőle.
- Igen, nagyon szép.....mondta neki meleg mosollyal.
Nagyon szép állat.

A mosoly még ott volt az arcán, mikor a kulcsot belerakta a zárba.