Vén szatyor
Ott ült a villamosmegállóban.
Most nem sietett sehova, kivételesen ráért. Még volt vagy egy fél órája.
Céltalanul nézelődött.
Kora délután volt, csak kevesen jártak arrafelé.
A villamos nagy ívben kanyarodott el, mindig kicsit lassítva, nehogy a síneken kicsússzék. Egy picit csilingelt is, csak azért, hogy szó ne érje.
Ezen a helyen nem sok látnivaló volt, ő most mégis élvezte a semmittevést, és azt is, hogy semmi nem történik. Ritka pillanatok ezek az életében, igyekezett megbecsülni.
Felnézett a vén vadgesztenyefákra. Már rég leestek a gesztenyék, sőt a levelek is egyre gyérültek. Nem lett ettől szomorú. Megbékélt az ősszel, bár soha nem szerette meg. Nyáron született ő, azokban a hónapokban élt igazán.
Lassanként levette a fákról a tekintetét.
Furcsa dologra lett figyelmes. Valami történt, amíg ő a magasban nézelődött. Egy öreg kék szatyor hevert a járdán elhagyatottan, éppen a zebra előtt. Valami volt benne.
Körül nézett, egy lélek sem volt rajta kívül a közelben.
Izgalmat érzett. Hogy került ez ide? Mi lehet benne? törte a fejét.
Talán egy nénié lehetett, aki a hentestől cipelte a pulykanyakat a cicájának. Még az is lehet, hogy leveszöldség is van hozzá és levest készült csinálni.
Á, nem, ez sötétkék, inkább valami férfié lehetett.
Lehetnek benne családi fotók, amiket bekereteztetni vitt éppen, mikor elhagyta. Hogy hiányozhat neki majd, mennyire bánkódik majd, hogy elhagyta. De annyira feledékeny újabban.
Hirtelen elsápadt. Lehet, hogy maffiapénz van benne, amit egy véres leszámolásban szereztek. Még egy levágott ujjat is látni vélt benne, rajta egy börtönben csinált primitív tetkóval. A négy pont és a közepén az egyetlen. Biztosan az van benne.
Izgatottan fészkelődött a padon.
Á nem, csak nem egy ilyen szakadt ócska szatyorba dugták ezeket.
Inkább egy öreg bácsié lehetett mégis, a 24-órás vizeletét gyűjtötte egy dunsztosüvegbe, az kerekedik benne. a régi laborleletek is ott lehetnek mellette, mindig korholja a főorvos, miért nem hozza el a kontrollra.
hát most itt fekszik, a járdán. Nagyon mérges lesz, hogy elhagyta.
Összeráncolta a homlokát, nagyon koncentrált, hogy kitalálja, mit rejthet a vén szatyor.
Megvan...ütött a homlokára. Igen, persze, hogy csak az lehet benne: fogók, rézdrót és colstok, meg miegymás, egy mindentudó ezermester szerszámai, akit az ebéd utáni sziesztából ugrasztottak az ismerősei megszerelni valamit. És most ott pironkodik, és szégyelli, hogy a nagy rohanásban elhagyta.
Ahogy törte a fejét a rejtélyen észre sem vette, hogy többen ácsorognak a padja közelében, és izgatottan pusmognak. Már egész kis csoport verődött össze, az egyik farmerkabátos srác fontoskodva telefonált valahova. Csodálkozva nézett körül, mi ez a csődület.
Mindenki a szatyrot nézte, ott a járda közepén, tisztes távolból.
Senki nem mert a közelébe menni.
- Bomba....az lehet, biztosan...hallotta a beszélgetésfoszlányokat.
Hátrahőkölt. Ez a lehetőség nem jutott az eszébe.
Persze az is lehetett, olyan semmilyen volt az a szatyor, jelentéktelen, jelzés nélküli. És milyen kiváló helyen feküdt, pont egy kereszteződésnél, nagyszerű célpont, ha valami figyelemfelkeltőt akartak csinálni.
Óvatosan felállt, próbált a képből arrébb menni. Az emberek gyanakodva adtak utat neki.
Már hallotta a rendőrautó vijjogását.
Hátrébb somfordált, de nem ment el. A szíve a torkában dobogott.
Micsoda rendkívüli dolog.
A terrorelhárítók talpig feketében ugrottak ki.
Pattogtak a vezényszavak....hátrébb, kezeket le, senki ne tegyen hirtelen mozdulatot. A tömeget - mert már kész tömeg csődült ott össze - hátrébb terelték. Ő is odaszorult a többiekhez, a nyakát nyújtogatta, hogy lásson valamit. Szerencsére elég magasra nőtt, így látta, mi történik.
Az egyik feketeruhás alak, akin valami nagyon vastag mellény volt közelebb óvakodott a szatyorhoz, valami hosszú bottal óvatosan megpiszkálta. A tömeg lélegzet visszafojtva figyelte.
A szatyor szája kinyílt. Lassan kicsúszott belőle valami.
Zöld volt rajta, távolabbról nem lehetett kivenni, mi az.
Ő látta és elmosolyodott.
Egy penészes szendvics volt benne.
Tényleg csak egy vén szatyor volt az.
Most nem sietett sehova, kivételesen ráért. Még volt vagy egy fél órája.
Céltalanul nézelődött.
Kora délután volt, csak kevesen jártak arrafelé.
A villamos nagy ívben kanyarodott el, mindig kicsit lassítva, nehogy a síneken kicsússzék. Egy picit csilingelt is, csak azért, hogy szó ne érje.
Ezen a helyen nem sok látnivaló volt, ő most mégis élvezte a semmittevést, és azt is, hogy semmi nem történik. Ritka pillanatok ezek az életében, igyekezett megbecsülni.
Felnézett a vén vadgesztenyefákra. Már rég leestek a gesztenyék, sőt a levelek is egyre gyérültek. Nem lett ettől szomorú. Megbékélt az ősszel, bár soha nem szerette meg. Nyáron született ő, azokban a hónapokban élt igazán.
Lassanként levette a fákról a tekintetét.
Furcsa dologra lett figyelmes. Valami történt, amíg ő a magasban nézelődött. Egy öreg kék szatyor hevert a járdán elhagyatottan, éppen a zebra előtt. Valami volt benne.
Körül nézett, egy lélek sem volt rajta kívül a közelben.
Izgalmat érzett. Hogy került ez ide? Mi lehet benne? törte a fejét.
Talán egy nénié lehetett, aki a hentestől cipelte a pulykanyakat a cicájának. Még az is lehet, hogy leveszöldség is van hozzá és levest készült csinálni.
Á, nem, ez sötétkék, inkább valami férfié lehetett.
Lehetnek benne családi fotók, amiket bekereteztetni vitt éppen, mikor elhagyta. Hogy hiányozhat neki majd, mennyire bánkódik majd, hogy elhagyta. De annyira feledékeny újabban.
Hirtelen elsápadt. Lehet, hogy maffiapénz van benne, amit egy véres leszámolásban szereztek. Még egy levágott ujjat is látni vélt benne, rajta egy börtönben csinált primitív tetkóval. A négy pont és a közepén az egyetlen. Biztosan az van benne.
Izgatottan fészkelődött a padon.
Á nem, csak nem egy ilyen szakadt ócska szatyorba dugták ezeket.
Inkább egy öreg bácsié lehetett mégis, a 24-órás vizeletét gyűjtötte egy dunsztosüvegbe, az kerekedik benne. a régi laborleletek is ott lehetnek mellette, mindig korholja a főorvos, miért nem hozza el a kontrollra.
hát most itt fekszik, a járdán. Nagyon mérges lesz, hogy elhagyta.
Összeráncolta a homlokát, nagyon koncentrált, hogy kitalálja, mit rejthet a vén szatyor.
Megvan...ütött a homlokára. Igen, persze, hogy csak az lehet benne: fogók, rézdrót és colstok, meg miegymás, egy mindentudó ezermester szerszámai, akit az ebéd utáni sziesztából ugrasztottak az ismerősei megszerelni valamit. És most ott pironkodik, és szégyelli, hogy a nagy rohanásban elhagyta.
Ahogy törte a fejét a rejtélyen észre sem vette, hogy többen ácsorognak a padja közelében, és izgatottan pusmognak. Már egész kis csoport verődött össze, az egyik farmerkabátos srác fontoskodva telefonált valahova. Csodálkozva nézett körül, mi ez a csődület.
Mindenki a szatyrot nézte, ott a járda közepén, tisztes távolból.
Senki nem mert a közelébe menni.
- Bomba....az lehet, biztosan...hallotta a beszélgetésfoszlányokat.
Hátrahőkölt. Ez a lehetőség nem jutott az eszébe.
Persze az is lehetett, olyan semmilyen volt az a szatyor, jelentéktelen, jelzés nélküli. És milyen kiváló helyen feküdt, pont egy kereszteződésnél, nagyszerű célpont, ha valami figyelemfelkeltőt akartak csinálni.
Óvatosan felállt, próbált a képből arrébb menni. Az emberek gyanakodva adtak utat neki.
Már hallotta a rendőrautó vijjogását.
Hátrébb somfordált, de nem ment el. A szíve a torkában dobogott.
Micsoda rendkívüli dolog.
A terrorelhárítók talpig feketében ugrottak ki.
Pattogtak a vezényszavak....hátrébb, kezeket le, senki ne tegyen hirtelen mozdulatot. A tömeget - mert már kész tömeg csődült ott össze - hátrébb terelték. Ő is odaszorult a többiekhez, a nyakát nyújtogatta, hogy lásson valamit. Szerencsére elég magasra nőtt, így látta, mi történik.
Az egyik feketeruhás alak, akin valami nagyon vastag mellény volt közelebb óvakodott a szatyorhoz, valami hosszú bottal óvatosan megpiszkálta. A tömeg lélegzet visszafojtva figyelte.
A szatyor szája kinyílt. Lassan kicsúszott belőle valami.
Zöld volt rajta, távolabbról nem lehetett kivenni, mi az.
Ő látta és elmosolyodott.
Egy penészes szendvics volt benne.
Tényleg csak egy vén szatyor volt az.
Nagyon ötletes - és tényleg mennyi gondolat végigfut az ember agyában, ha egy kis szabadságot ad nekik!
VálaszTörlésIgen, csak kombinálgat az ember, és egyre nő a feszültség.
VálaszTörlésHát a bomba gondolata nem semmi, azt hittem csak Izraelben van ilyen. Fantáziából csillagos ötös!
VálaszTörlésigazán köszönöm.
TörlésNagyon jól megragadtad az emberi kíváncsiságot, kombinálást! :)
VálaszTörlésKöszönöm!
TörlésHát ilyenek vagyunk