Lámpaszínek
Iszonyatosan fáradt volt az egész napi munkától, zúgott a feje a sok szövegtől, a sajátjáétól és a másokétól. Egyre erősebben szúrt a dereka, ott, bal oldalt, ahol szokott. Már megint jön ez a rohadt derékfájás.
Pont most, mikor ki sem látszom a feladatokból....dohogta méltatlankodva.
Haragudott magára, hogy a teste így cserbenhagyja, és haragudott az egész világra, ami így felzabálja az energiáját, megcsócsálja, lenyeli és elemészti az erejét, az életerejét.
Lerogyott. Rongybabának érezte magát, ahogy elterült az egyetlen szabad ülésen a villamoson. Vagy inkább egy marionettbábunak az előadás után. Mintha még a zsinórokat is érezte volna, ahogy rátekerednek a végtagjaira. Kifújta magát. Megpróbálta összeszedni a gondolatait.
A szatyrában ott lapult az esti vacsorának való. Gyors és könnyű kaja lesz mára, döntötte el a boltban. Pillanatok alatt összeszedte a hozzávalókat, felrángatta a vállára a szatyrot, mert nem szerette a kezében cipelni, úgy nagyon nehéz volt kapaszkodni a villamoson.
Ahogy ott sóhajtozott az ülésen, eszébe jutott, amit délben látott az utcán, mikor kiugrott valami kajáért.
Most, hogy visszaemlékezett rá, meglepődött rajta, milyen furcsa látvány volt. Egy oda nem illő dolog a tömegben. Elmosolyodott az emlékre, egy felhőtlen, örömteli pillanat a napi szürkeségben.
Ment a kifőzdébe, közben azon tanakodott magában, mit is egyék ebédre. Valami jó kis rántott husi jó lenne, rizzsel meg egy kis salátával, csak hogy meglegyen a napi zöldsége. Leves az nem kell, majd este a családdal eszik. Igen, ez jó lesz, döntötte el.
Ekkor felnézett. Pár méterrel előtte valami mozgott a levegőben.
Felhúzta a szemöldökét. Mi ez itt? És ahogy meglátta, önkéntelenül elmosolyodott. Vidám dolog volt az, a közlekedés lámpa színeiben pompázott.
Piros, sárga és zöld volt egy csokorba kötve.
Három lufi libegett tova a levegőben, vidáman lengedezve, mint valami részeg buliból jövő társaság, egymásnak estek, dülöngéltek.
Nagyon mókás látványt nyújtottak ott a déli csúcsforgalomban.
A mosoly még ott volt az arcán, mikor a tárcáját kihalászta, jött az ellenőr.
Egy kis vidámság, ami kitartott estig.
Pont most, mikor ki sem látszom a feladatokból....dohogta méltatlankodva.
Haragudott magára, hogy a teste így cserbenhagyja, és haragudott az egész világra, ami így felzabálja az energiáját, megcsócsálja, lenyeli és elemészti az erejét, az életerejét.
Lerogyott. Rongybabának érezte magát, ahogy elterült az egyetlen szabad ülésen a villamoson. Vagy inkább egy marionettbábunak az előadás után. Mintha még a zsinórokat is érezte volna, ahogy rátekerednek a végtagjaira. Kifújta magát. Megpróbálta összeszedni a gondolatait.
A szatyrában ott lapult az esti vacsorának való. Gyors és könnyű kaja lesz mára, döntötte el a boltban. Pillanatok alatt összeszedte a hozzávalókat, felrángatta a vállára a szatyrot, mert nem szerette a kezében cipelni, úgy nagyon nehéz volt kapaszkodni a villamoson.
Ahogy ott sóhajtozott az ülésen, eszébe jutott, amit délben látott az utcán, mikor kiugrott valami kajáért.
Most, hogy visszaemlékezett rá, meglepődött rajta, milyen furcsa látvány volt. Egy oda nem illő dolog a tömegben. Elmosolyodott az emlékre, egy felhőtlen, örömteli pillanat a napi szürkeségben.
Ment a kifőzdébe, közben azon tanakodott magában, mit is egyék ebédre. Valami jó kis rántott husi jó lenne, rizzsel meg egy kis salátával, csak hogy meglegyen a napi zöldsége. Leves az nem kell, majd este a családdal eszik. Igen, ez jó lesz, döntötte el.
Ekkor felnézett. Pár méterrel előtte valami mozgott a levegőben.
Felhúzta a szemöldökét. Mi ez itt? És ahogy meglátta, önkéntelenül elmosolyodott. Vidám dolog volt az, a közlekedés lámpa színeiben pompázott.
Piros, sárga és zöld volt egy csokorba kötve.
Három lufi libegett tova a levegőben, vidáman lengedezve, mint valami részeg buliból jövő társaság, egymásnak estek, dülöngéltek.
Nagyon mókás látványt nyújtottak ott a déli csúcsforgalomban.
A mosoly még ott volt az arcán, mikor a tárcáját kihalászta, jött az ellenőr.
Egy kis vidámság, ami kitartott estig.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése