Vadon a városban
Meghatottan nézegette a képet.
Istenem, hogy megnőttek azóta.
Soha nem fogja elfelejteni az a napot, mikor megszületett a cirkusz első kisoroszlánja, Bumbi. Alig várták, hogy kézbe vehessék. Lia, az anya féltékenyen kerülgette a ketrecben, nehogy valami kárt tegyenek a kicsinyében.
Dehogy tettek benne kárt, féltve óvón ölelték magukhoz a csöpp szőrös testet, simogatták a kis nyivákoló kölyökoroszlánt, akin még ilyen kicsinyen is látszott, hogy nem sokára nagyvad lesz, éles kis fogaival felvérezte gondozója kezét.
Ő és Aliz, a felesége ezentúl felváltva őrködtek a kicsi felett.
Hamar nőtt, pár hónap alatt kész nagyvad lett belőle, de hozzájuk még mindig úgy törleszkedett, mint kisoroszlán korában, mikor lelkesen megnyalta őket, majd feldőltek a szeretethullámtól.
Lujzi, a kislányuk folyton könyörgött, hadd menjen be ő is a ketrecbe, mindenáron meg akarta simogatni a kölyköt, nem értette, hogy az igazából egy vadállat. Rettegtek, hogy valami baja eshet, olyan nehezen született meg az a kislány, ő volt a szemük fénye.
Azért tudták, persze, hogy tudták, mikor felléptek a lovasszámukkal, a kis Lujzi odasettenkedik a ketrechez és benyúlva simogatja kis Bumbi fejét, meg a testét is, ahol éri, a kis állat pedig boldogan nyúlik el a keze alatt. Valami titkos véd-és dacszövetség alakult ki köztük, látták az állat reakcióján, ahogy elsétált velük a lányuk a ketrec előtt.
Egy nap nagyon sok dolguk akadt, megbetegedett a légtornász, helyette egy elefántszámot kellett bemutatni, a sok lótásban-futásban elfeledkeztek a kislányukról. Csak késő délután jutott eszükbe, hogy még enni is elfelejtettek. Ők jól bírták vándorcirkuszosként a nehézségeket, de Lujzi kevésbé.
Keresték, hogy megetessék, de sehol sem találták.
Már épp a rendőrségre futottak volna, mikor jött a bohóc, hogy megtalálta a kislányt, az oroszlánketrecnél van sértetlenül.
Lélekszakadva rohantak oda. Nem hittek a szemüknek: a kislányuk és Bumbi, a már nagyra nőtt kisoroszlán lelkesen eszegették az ebédet békésen egymás mellett tányérjukból. Lujzi a müzlijét, Bumbi a vegyes ebédjét.
Meg sem mertek szólalni, mire kattant egy fényképezőgép mögöttük.
A cirkuszigazgató volt az, aki megörökítette a nem mindennapi képet.
Ez lett a vándorcirkusz reklámfotóján.
Vadon a városban címet adták neki.
Világsiker lett.
a fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni:http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/116-kreativ-iras-kep-alapjan-4
Istenem, hogy megnőttek azóta.
Soha nem fogja elfelejteni az a napot, mikor megszületett a cirkusz első kisoroszlánja, Bumbi. Alig várták, hogy kézbe vehessék. Lia, az anya féltékenyen kerülgette a ketrecben, nehogy valami kárt tegyenek a kicsinyében.
Dehogy tettek benne kárt, féltve óvón ölelték magukhoz a csöpp szőrös testet, simogatták a kis nyivákoló kölyökoroszlánt, akin még ilyen kicsinyen is látszott, hogy nem sokára nagyvad lesz, éles kis fogaival felvérezte gondozója kezét.
Ő és Aliz, a felesége ezentúl felváltva őrködtek a kicsi felett.
Hamar nőtt, pár hónap alatt kész nagyvad lett belőle, de hozzájuk még mindig úgy törleszkedett, mint kisoroszlán korában, mikor lelkesen megnyalta őket, majd feldőltek a szeretethullámtól.
Lujzi, a kislányuk folyton könyörgött, hadd menjen be ő is a ketrecbe, mindenáron meg akarta simogatni a kölyköt, nem értette, hogy az igazából egy vadállat. Rettegtek, hogy valami baja eshet, olyan nehezen született meg az a kislány, ő volt a szemük fénye.
Azért tudták, persze, hogy tudták, mikor felléptek a lovasszámukkal, a kis Lujzi odasettenkedik a ketrechez és benyúlva simogatja kis Bumbi fejét, meg a testét is, ahol éri, a kis állat pedig boldogan nyúlik el a keze alatt. Valami titkos véd-és dacszövetség alakult ki köztük, látták az állat reakcióján, ahogy elsétált velük a lányuk a ketrec előtt.
Egy nap nagyon sok dolguk akadt, megbetegedett a légtornász, helyette egy elefántszámot kellett bemutatni, a sok lótásban-futásban elfeledkeztek a kislányukról. Csak késő délután jutott eszükbe, hogy még enni is elfelejtettek. Ők jól bírták vándorcirkuszosként a nehézségeket, de Lujzi kevésbé.
Keresték, hogy megetessék, de sehol sem találták.
Már épp a rendőrségre futottak volna, mikor jött a bohóc, hogy megtalálta a kislányt, az oroszlánketrecnél van sértetlenül.
Lélekszakadva rohantak oda. Nem hittek a szemüknek: a kislányuk és Bumbi, a már nagyra nőtt kisoroszlán lelkesen eszegették az ebédet békésen egymás mellett tányérjukból. Lujzi a müzlijét, Bumbi a vegyes ebédjét.
Meg sem mertek szólalni, mire kattant egy fényképezőgép mögöttük.
A cirkuszigazgató volt az, aki megörökítette a nem mindennapi képet.
Ez lett a vándorcirkusz reklámfotóján.
Vadon a városban címet adták neki.
Világsiker lett.
a fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni:http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/116-kreativ-iras-kep-alapjan-4
Megjegyzések
Megjegyzés küldése