Szivárvány

Tűnődve nézett a férfira a buszon.
Kint szakadatlanul esett az eső, a busz beázott az ablakoknál, az emberek a busz közepébe húzódtak, a szag és a nyomás szinte elviselhetetlen volt. Az ázott kabátok, mosdatlan testek átható szaga szinte elviselhetetlen volt.

Már bánta, hogy úgy sietett, és nem tudott magára fújni egy kis parfümöt, mielőtt elindult haza, pedig ezt szinte sosem mulasztotta el, annyira érzékeny volt az orra a szokatlan, sokszor kellemetlen szagokra.
Néha a saját szagomat sem bírom - mondogatta sokszor.
Ezt nagyon furcsállták a barátai, akik mindig megnyugtatták, hogy ők nem érzik, hogy büdös lenne, még a legnagyobb melegben sem, pedig ő tudta, hogy igenis átható a szaga, és szinte rosszul volt magától  is, nemhogy másoktól.
De a barátai azt sem értették, hogy miért kell a konyhájában a sót, cukrot lisztet az átlátszó tartókban vízszintesre rázni, vagy miért kap frászt a nyitva hagyott fiókoktól. Pedig ő ezt igazán természetesnek érezte, de a kényelmetlen érzést soha semmilyen más helyen sem tudta elnyomni, mikor nyitott fiókot látott. Igaz, az utóbbi pár évben már nem próbálta meg titokban becsukni a barátai háta mögött, nehogy kinevessék emiatt a furcsa szokása miatt.
Az asztalán mindig kínos rendet tartott, főleg az asztali naptárában, nem múlt el nap, hogy ki ne húzta volna az aznapra bejegyzett elvégzett teendőket, balról jobbra le besatírozva az elvégzettet, és jobbról balra le szigorúan az el nem végzettet. Így nyugodtan tudod elaludni.
Ha néha elmaradt ez a kis rítus, képes volt félálomból is felkelni és óvatosan kitipegve felgyújtani a villanyt és megcsinálni, hogy aztán nagy sóhajjal, a jól végzett munka örömével újra ágyba bújjon.

És most itt volt pont előtte valami, ami rettenetesen megdöbbentette.
Az a valami a férfi orrából lógott ki és ott jojózott az orra előtt, szinte meg tudta volna érinteni, ha a nekiszorult emberek között fel tudta volna emelni a karját. De szerencsére nem tudta.
Így csak nézte és nézte. Tulajdonképpen szép volt, mert a lámpa fénye éppen telibe találta és szétszórta rajta a fényt, csodás szivárványszínben játszott. Megcsodálta, de azért viszolygott tőle.

Még éppen el tudta fordítani a fejét, mikor a vízszerű orrváladék a férfi orrából a kabátja hajtókájára csöppent. Ezt a látványt már nem bírta elviselni. Ekkor a busz végre nagyot zöttyenve megállt. Az emberek egymásnak estek. Kétségbeesetten préselte ki magát a lezúduló tömeggel.
Ahogy földet ért, nagy levegőt vett. Nem baj, hogy két megállót gyalogolni kell hazáig, inkább itt, mint a férfi mellett.
A nyakába csurgott az eső. Megborzongott. Sietősen hazagyalogolt.
Otthon megnyugodva rázogatta a zsemlemorzsát, és a rizst az üvegben vízszintesre.
Rend van. Végre.