Huszonöt
Huszonkettő, huszonhárom, huszonnégy, huszonöt.
Megvolt mind.
Fáradtan nyújtózott el a székben.
Elégedetten nézett maga elé az asztalra. Csodálta a szerzeményeit.
Nem hiába dolgozott annyit vele, napok óta csak ezzel kelt és ezzel feküdt, hogy összeszedje mindet. Nehéz volt, sokat kellett utána járni, de sikerült. Még a volt szomszédja sógorával is beszélt, pedig a szomszédját nagyon rühellte. Furcsán néztek rá,hogy ilyet kér tőlük, de hát látták rajta, hogy ez nagyon fontos neki, így megtették, hogy szóltak a barátaiknak.
A közösség ereje...keringett az agyában. Milyen jó, hogy vannak még jó emberek. Ő nem tartotta magát jó embernek, bár az, ahogyan a gyerekével bánt mindig jó volt. Olyan türelemmel és megértéssel fordult a kicsi felé, hogy az szinte megható volt. Lágyan simította ki a haját a homlokából, odaadón figyelte, ahogy csacsogva, önfeledten beszél, mesél, élvezi az életet. Az életet, amit újra megtalált, vagy inkább az talált rá megint a hosszú, és kimerítő betegség után.
Ezért nem tudott az a kicsi olyat kérni tőle, amit ne teljesített volna.
Még bizonytalanul járt a sok fekvés után, de már lelkesen mesélte, hogy mennyire szeretné az összes kis figurát, ami még hiányzott a gyűjteményéből. Mennyire boldoggá tenné őt, ha meglenne mind.
És meglett, meg, mind a huszonöt.
Időre. Ma estére, mert holnap megy be a kórházba és hozza haza a kicsit végleg, hogy itthon lábadozzék. Már alig várta, hogy lássa az örömét.
Kimerülten, de boldogan aludt el.
Másnap délelőtt óvatosan nyitottak be az ajtón. A kicsi bicegve még, de izgatottan sántikált. A kincsek ott voltak kikészítve a nagyszobában az asztalon, éppen szemben az ajtóval, hogy azonnal meglássa.
Meg is látta. És boldogan sietett a kis figurák felé. Az arcán, azon a drága kis arcon hitetlenkedő öröm terült szét:
- Apa, hát megszerezted mindet nekem? - kiáltott fel hitetlenkedve.
- Úgy szeretlek!
Belefúrta az arcát a gyerek selymes kis hajába és csak csurgott a szeméből a könny.
Az emberek jók.....és talán és sem vagyok nagyon rossz...gondolta.
És végre megnyugodott. Hazaérkeztek.
Megvolt mind.
Fáradtan nyújtózott el a székben.
Elégedetten nézett maga elé az asztalra. Csodálta a szerzeményeit.
Nem hiába dolgozott annyit vele, napok óta csak ezzel kelt és ezzel feküdt, hogy összeszedje mindet. Nehéz volt, sokat kellett utána járni, de sikerült. Még a volt szomszédja sógorával is beszélt, pedig a szomszédját nagyon rühellte. Furcsán néztek rá,hogy ilyet kér tőlük, de hát látták rajta, hogy ez nagyon fontos neki, így megtették, hogy szóltak a barátaiknak.
A közösség ereje...keringett az agyában. Milyen jó, hogy vannak még jó emberek. Ő nem tartotta magát jó embernek, bár az, ahogyan a gyerekével bánt mindig jó volt. Olyan türelemmel és megértéssel fordult a kicsi felé, hogy az szinte megható volt. Lágyan simította ki a haját a homlokából, odaadón figyelte, ahogy csacsogva, önfeledten beszél, mesél, élvezi az életet. Az életet, amit újra megtalált, vagy inkább az talált rá megint a hosszú, és kimerítő betegség után.
Ezért nem tudott az a kicsi olyat kérni tőle, amit ne teljesített volna.
Még bizonytalanul járt a sok fekvés után, de már lelkesen mesélte, hogy mennyire szeretné az összes kis figurát, ami még hiányzott a gyűjteményéből. Mennyire boldoggá tenné őt, ha meglenne mind.
És meglett, meg, mind a huszonöt.
Időre. Ma estére, mert holnap megy be a kórházba és hozza haza a kicsit végleg, hogy itthon lábadozzék. Már alig várta, hogy lássa az örömét.
Kimerülten, de boldogan aludt el.
Másnap délelőtt óvatosan nyitottak be az ajtón. A kicsi bicegve még, de izgatottan sántikált. A kincsek ott voltak kikészítve a nagyszobában az asztalon, éppen szemben az ajtóval, hogy azonnal meglássa.
Meg is látta. És boldogan sietett a kis figurák felé. Az arcán, azon a drága kis arcon hitetlenkedő öröm terült szét:
- Apa, hát megszerezted mindet nekem? - kiáltott fel hitetlenkedve.
- Úgy szeretlek!
Belefúrta az arcát a gyerek selymes kis hajába és csak csurgott a szeméből a könny.
Az emberek jók.....és talán és sem vagyok nagyon rossz...gondolta.
És végre megnyugodott. Hazaérkeztek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése