Totálkár

Bambán figyelte a hőségben a vízben úszó fekete foszlányokat, ahogy bágyadtan úsztak el előtte.
A forró víz elernyesztette, izmai petyhüdten feküdtek a vízben.
Élvezte a szokatlan pihenést, ráfért, nagyon sűrű időszak van mögötte.

Fülét beszélgetésfoszlányok ütötték meg.
- ...és képzeld, az a hülye kárfelvevő képes volt totálkárra felvenni azt a nyamvadt rozsdás kasznit, csak mert a szomszédjának a fiáé volt. Hát hallottál már ilyet? Méghogy totálkár...kárálta egy vörösesszőke kisminkelt nő a jobb oldalon előtte. Jól megnézte magának, a vastag arany karláncát és a lógós arany fülbevalókat is, amik annyira elütöttek a közönséges nőtől, a rosszul sikerült tetkótól a vállán, ami innen a távolból lehetett akár egy cápa, vagy egy angyal is.
Mindegy is, nem érdemes rajta tovább találgatni. Az utcán észre sem venné, de itt a fürdőben látni a ruhával jótékonyan eltakart részeket is - és neki megvolt a véleménye a tetkóról. Gyűlölte, undorodott tőle, még a közelében sem tudott lenni, pedig a katoanságnál meg a rendészeten igencsak kilógott a sorból a sima, tetkótlan bőrével. Eh, de ez ár a múlté. Megöregedett. Hátraszegte a fejét.

Nahát, hogy ennek sincs más baja...motyogta maga elé, félig lehunyt szemhéja mögül.

A gyógyvíz halkan csobogott, megnyugtatta. Elrévedt.
 - ..képzeld, apa, és akkor láttuk a videóban, hogy totálkárra tört, csak úgy repültek a szilánkok szerteszét, de akkor vége lett és újra indult a játék és nekem már két fegyverrel többem lett és legéppuskáztam a többit, totálkárra tört mind a négy, és.... - ekkor kinyitotta a szemét és körbe nézett Döbbenten kereste a hang forrását. Egy ötéves forma kisfiú volt az, rátérdelt az ülőrészre és lelkesen magyarázta az apjának - mert az apja lehetett az a lomha, pocakos, vörösre sült bőrú fazon az oldalt felnyírt frizurájával, no és persze a sasos tetkóval a karján - hogy és mi történt a videójátékban.
Nahát, miből lesz a cserebogár...gondolta magában kuncogva. Ő is meg volt őrülve gyerekként a fegyverekért, aztán felnőttként is titokban sikerült párat szerezni, igaz, már nem tudta őket használni, kiállítási darabok voltak, de hogy szerette őket kibugyolálni a vászonból  és tisztogatni. Közben elképzelte, ahogy használja majd őket, hallotta a géppuskaropogást, a fájdalmas sikolyokat, látta vért, a golyó ütötte lyukakat....eh....de hát ez már a múlté, sose gondolta komolyan azt a dolgot, csak játszásiból. Ő egy fogatlan oroszlán, nem való már ilyenre. A rendészeten sem kellett soha a fegyverét használni, pedig folyton várta-leste a lehetőséget, de sose jött el. Soha. Ennek is vége már.

Megmozgatta az elgémberedett tagjait a meleg, kátrányos vízben.
Észrevétlenül megigazította a fürdőnadrágját a vízben, kicsit bevágott.
Behunyta a szemét és a nap felé fordította. Szívta, csak szívta magába a meleget, próbálta lemerült elemeit feltölteni, hogy egész évre kitartson.
Azt mondták a haverok, hogy ide menjen el, ide, ebbe a gyógyfürdőbe, hogy visszanyerje a férfierejét. Fiatal, tüzes kis barátnője volt, ő meg leharcolt, vén csotrogány.

Totálkár. Igen, ő is totálkáros.
Remélte,vágyta és elvárta a gyógyulást. Hiszen még ép a kaszni, nem futott még olyan sokat, csak az alvázjavítást kéne elvégeztetni. No, majd ez a kátrányos víz, az megjavítja.
Nagy levegőt vett és elmerült a gyógyvízben.