Bomba

Kegyetlenül perzselt a nyári nap. Az arca vörösen izzott, a két melle között izgatottan futott le egy izzadságpatak a bikinifelsője pántjáig, meg hátul a gerince mentén a derekán keresztül a feneke két gömbje között egy másik, ami diszkréten eltűnt a bikinialsóban.
Lopva megigazította a felsőjét, aztán húzott egyet a strandszoknyáján.
Nem szerette mutogatni a combját, mindig kicsit erősnek tartotta.
De így is mutatós nő volt, így ötven felé.
Fiatalkorában igazi bombázó volt, döglöttek utána a férfiak, de sose használta ki őket. Mindig csak csodálkozott az udvarlókon, sosem tartotta magát igazán jó nőnek.
Igaz, szép mellei voltak és formás feneke, de ő leginkább a vékony bokáját és a pici lábát szerette. Ezeket nem annyira értékelték a férfiak.
Mell és fenék. Ez kellett nekik elsősorban.
Bosszúsan felhorkant. Méghogy mell és fenék. Micsoda beszűkült látásmód!

Megigazította a szalmakalapját. Nem volt mai darab, de szép és jó állapotú, a karimája csak szolid árnyékot vetett az arcára.
A hatalmas fekete napszemüvegtől egyébként is alig látott, de imádta, hogy ő mindenkit észrevétlenül meg tud figyelni alóla.
Ki is használta ezt a dolgot. Szeretett csak úgy ücsörögni itt-ott és nézni az embereket, elemezgetni őket. Újabban sok ideje volt már erre. Évek óta elvált már, az egyetlen imádott kisfia messze dolgozik, különben is nősülés előtt volt, élte a saját életét. A barátnők meg...hát, azok is vagy a családjukkal mentek ide-oda, vagy szintén elváltak, mint ő és hajszolták az elszaladt éveket, buliztak, pasiztak. Ez őt nem érdekelte.
Valami időn és téren kívüli létben élt évek óta. Csak volt, nézett, megfigyelt. És közben a maga módján élvezte az életet.

Mint most is. A strandon. A cukrászdában keresett magának árnyékot a tűző nap elől.
Meg szomjas és éhes is volt.
Sikerült egy jó kis árnyékos helyet szereznie a szélén a napernyő alatt, ahonnan jól szemmel tudta tartani a népeket.
Óvatosan lerakta a szalmatáskáját egy másik székre, majd rárakta a szalmakalapját is.
Aztán leült. A műanyag székre azonnal odaragadt a combja, az a rész, amit nem takart a szoknyája. De most nem bánta. Valami finomra vágyott, valami kényeztetőre. Selymes, csokis könnyed édességre. Izgatottan lapozgatta az étlapot.

 - Mit hozhatok?...- jött a kérdés a felszolgálótól, egy fiatal sovány fekete sráctól, aki leplezetlenül bámulta a dekoltázsát.
Meglepődött a szemérmetlen kíváncsiságon, de mulattatta is kicsit.
A gyerekem lehetne...nohát, hogy nem szégyelli magát. Na jó, hát neki is kell valami szórakozás itt, egész nap, ebben a dögmelegben, felöltözve tetőtől talpig ruhában.
Észrevétlenül kidüllesztette a mellét, mire a fiú akaratlanul is nyelt egy nagyot, de továbbra is nézte.
- Egy csokibombát kérek és egy jeges limonádét, de édesítővel... - mondta kihívóan, lágyan és picit kacsintott hozzá.
A fiú zavartan dünnyögött valamit, majd elsomfordált.

Lám, még mindig megmozgatom a férfiak fantáziáját....gondolta magában elégedetten és halkan felvihogott.
Kinézett a napernyő alól. Most látta, hogy kisgyerekes családok vannak a közelben, hintáznak, játszanak tőle pár méterre. Kicsit feszengett a látványra.

Kihozták a csokibombát.
A fiú már nem nézte a dekoltázsát, kicsit csalódott is benne.
Így hát a csokibombára koncentrált. Évek óta nem evett ilyet, de most nagyon megkívánta.
Éppen belemélyesztette a kanalát és már majdnem a szájába vette, amikor óriási visítást hallott:
 - Apaaaa....bomba! - majd egy hatalmas csobbanást, amiből neki is jutott egy adag, pont a kalapjára.
Egy vízicsúszda volt a másik oldalán, amit nem vett észre.
A kislány épp kikászálódott a vízből és visítozva szaladt az apjához. Az felkapta és megforgatta a vizes kisgyereket és örömmel összevissza puszilta.

Fejét csóválva lesöpörte a vizet a kalapjáról, majd magában somolyogva élvezettel ette meg a bombát.
Lassan kortyolta el a jeges limonádét, majd elégedetten hátradőlt.
Bomba napja volt.