Ismerkedés

Teljesen belemerült a könyvébe.
Már hónapok óta várta, hogy végre kisüssön a nap, és elmehessen végre a nudista strandra. Imádott ott napozni és olvasgatni, ez volt az év legszebb időszaka.
Azért is szeretett oda járni, mert végtelenül tiszta volt és a textiles strandokhoz képest soha nem érte semmiféle inzultus. Ezt persze kétkedve hallgatták a barátai.
Persze azért is szerette, mert így nem kellett huzigálni a bikinijét, tökéletesen barnára tudott sülni. És imádta, hogy szabadon mozoghat, úgy ahogy szeretett.

Lélegzet-visszafojtva falta a sorokat. Képzelete mindenféle furcsa alakokat teremtett, akik ki-be jártak az agyában. Csak a történet volt, az az izgalmas krimi, ahol  az áldozatot már el is felejtette, maradt a szövevényes nyomozás. Mindenki gyanús volt, minden kis apró mozdulatnak óriási jelentőséget tulajdonított, kombinálgatott, mérlegelt, döntött, elvetette, majd újra mérlegre tette. Feszülten követte a felügyelő gondolatmenetét. És izgult, de nagyon.

Hirtelen egy árnyék vetődött rá. Csodálkozva félig megfordult és felnézett.
Azt hitte, egy felhő az, de nem, egy férfi volt. Fölötte állt.
Igen, férfi volt, kétségtelenül az....kuncogott magában.

Vajon mit akarhat ez itt tőlem?...gondolta. A férfi nem volt se fiatal, se öreg, és láthatóan mindene megvolt. Már ami meglehet egy teljesen pucér férfin. Innen alulról, mintha még több is lett volna, mint kellett volna, de biztosan csak azért, mert alulról nézte.
Látott ő már ilyet többször, de azért váratlanul érte a dolog.
Kérdőn felhúzta a szemöldökét.

A férfi csípőre tette a kezét, kitolta a mellét, megköszörülte a torkát és mély hangon megszólalt:

- Ismerjük egymást?
Na, ennél jobbat is kitalálhatott volna, elég gyenge kezdés...gondolta gúnyosan. Micsoda béna kérdés.
Picit letolta az orráról a fekete napszemüveget, hogy jobban lásson, bár a férfi épp árnyékot vetett rá, jól látta anélkül is. De azért így sokkal hatásosabb volt, tudta.
Alaposan végigmérte a férfit, lentről felfelé minden porcikáját szép lassan megvizsgálva. Nem nyerte meg a tetszését amit látott.

- Nem, de nem is fogjuk. ...mondta rezignáltan, majd helyre tolta a napszemüveget és megfordult. Újra belemerült a könyvbe.

A férfi csalódottan elsomfordált.

Észre sem vette, hogy milyen kajánul mosolyog, miközben olvas.
A nap újra a hátára sütött, melengette, a virágok árnyékot vetettek rá és vidáman himbálóztak ide-oda.

A fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni:http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/135-kreativ-iras-kep-alapjan-9