Éjszakai kaland

Hónapokkal korábban történt.
Zaklatott éjszakája volt, teli szexuálisan túlfűtött álmokkal.
Csapzottan ébredt. Az arca kivörösödött, a bugyija átnedvesedett.
Nem értette, hogy történhetett ez meg vele, mikor soha nem érdekelte különösebben a szex. Meg különben is, barátja volt már több, mint egy éve. Ha úgy vesszük a vőlegénye is már, legalábbis mindenki így gondolta, aki megismerte őket.
A szex is jó volt vele, nem valami frenetikus, az igaz, de azért jó, meghitt, bensőséges. Mert szerették egymást és becsülték.

A második ilyen éjszaka után már gyanakodni kezdett.
Ez nem lehet ő, itt valami furcsa dolgok történnek vele.
A reggeli gyér lámpafénynél alaposan átvizsgálta magát, de semmit szokatlant sem látott a bőrén. A bugyija pedig csak csupa lucsok volt.
Szégyellte magát, de izgatta is a dolog. Mi vagy inkább ki lehet az, aki így hat rá, így az éjszaka közepén. Aztán  a napi dolgok kimosták a fejéből a zaklatott gondolatokat, estére már el is felejtette az egészet.

A harmadik alkalommal már kifejezetten ingerült volt reggel. Úgy érezte valaki csúnyán megtréfálja, és röhög a markában valahol. A szomszéd srácra gondolt,  borzas fekete haja alól mindig vágyakozva nézett rá, mikor találkoztak a lépcsőházban. De ajtó-ablak szorosan zárva, nem juthatott be hozzá. Akkor meg hogy hatott így rá? Ez sok volt neki így.

Most már nappal is folyton azon gondolkodott, mi lehet az oka az éjszakai zűrös álmainak. Minden fiút és férfit, akivel találkozott gyanakodva méregetett, hátha éjszaka azok csábítják el álmában.
Reggelente azon tanakodott, hogy miért nem emlékszik az álmaira, és alaposan vizslatta a bugyiját, gyanús jelekre vadászva.
Összerezzent, ha a háta mögött szófoszlányokat hallott, azt gondolta, róla beszélnek. Ha felnevetett valaki a buszon, ideges lett, rajta röhögnek. A szemetek! Ziláltan rohant haza.

De a szégyellnivaló szexuális álmok nem jelentkeztek egy darabig.
Ez hihetetlen módon idegesítette. Nem bírta a bizonytalanságot.

Az álmok egyszer megint megjelentek, és egymás után három éjszaka is szinte eláztatták a bugyiját és a rá húzott pizsamáját.
Miközben feldúlva mosta őket a mosdókagylóban, felnézett és a tükörben észrevett valamit a jobb halántékán. Közelebb hajolt, és három pici kis pontocskát látott, mintha szúrásnyomok lettek volna.
Remegő kézzel keresgélte elő a nagyítótükröt. Abban már egyértelműen látszott, hogy ezek tényleg szúrásnyomok. Egy háromszög sarkaiban voltak, szép kis szabályos pontok, egy leheletnyi kis vércsöppel a tetején.
Kiszáradt a szája és émelygett.

Ki csinálta ezt vele? Agya lázasan pörgött. Előző nap nem ütötte meg magát, és nem is nyúlt senki a fejéhez. Ilyen tű nincsen, így nem vesznek vért sehol. És ide injekciót sem szoktak beadni, tudta.

Ezt nem földi halandó csinálta....esett le neki a dolog.
Elhűlt, ahogy rájött, mi történt.

És innen kattant be.
Nem lehetett beszélni ezután vele, minden gondolata az ismeretlen űrlény körül forgott, azon járt az esze, hogyan tudná megint megidézni a szexuális álmaihoz. Mert jók voltak azok nagyon, izgatók, különlegesek, és minden képzeletet felülmúlók. Már nem érdekelte, mit gondolt magában minderről régebben. Csak ekörül forgott minden gondolata. Mindent megpróbált, sót szórt szét a hálójában, rézrácsot csináltatott, kristályokat vett, szellemidézést bújt a neten, még egy boszorkányt is felhívott, aki hitetlenkedve hallgatta a kérését. Nem akart segíteni, azt mondta, ennek nem lesz jó vége. De őt már nem lehetett leállítani.

A végén vett egy aranybugyit és azt akasztotta ki az ablakába fényes nappal, hátha éjszakára megjön a kedve hozzá a rejtélyes űrmacsónak.

A mentősök azt vették észre az ablakában, onnan tudták, hogy jó helyre hívták őket.
Fejcsóválva mentek fel a lépcsőn, bontogatták a kényszerzubbonyt.


A fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni:http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/116-kreativ-iras-kep-alapjan-5)