Mai történetek, modern mesék

Iszonyúan zúgott a feje, a szeme pedig káprázott. Reggel óta talpon volt. A vendégek pedig csak jöttek, és jöttek, hosszú, tömött sorokban. Átkozta a főnökét, hogy meghirdette azt az átkozott akciót. Állt volna ő be a pult mögé és szolgálta volna ki a vevőket nyitástól, de legalább egy órára leválthatta volna, hogy kicsit pihentethette volna a lábát. Már annyira bedagadt az álldogálástól, hogy attól félt, úgy kell levágni róla a régi, kitaposott tornacipőjét. Mert újra nem telt, hiába dolgozott látástól vakulásig. Gépiesen mérte a mai olcsóbb kávét, szinte oda se figyelt, ahogy a dél-londoni tájszólással odavetették a megrendelést. Tudta már, - hiszen több éve ott dolgozott abban a kis kávézóban – mit kérnek, már rég nem kellett visszakérdezni a rendelésre. Megint nyílt az ajtó, benne pedig egyre gyűlt a visszafojtott feszültség. Még egy kávé, és szétrobbanok! - gondolta magában idegesen. -           -  Caffé sospeso, por favor? – ütötte meg a fülét a szokatlan k

- Hé, Jóska, figyu, …. – törölte ki az álmot a szeméből Pista,– képzeld, azt álmodtam, hogy azok a szöröncsétlen határvadászok Gripennel üldöztek egy menetrend szerinti járatot, mer’ aszitték, hogy mög akarnak minköt támadni!..-  majd nagyot ásított, még nyújtózkodott is hozzá. A mozdulat kicsit felemásra sikerült, mert közben érezte, hogy többen nézik.  Jóska valódi szemrehányással nézett rá, majd szó nélkül fordult vissza a monitorhoz. Vele együtt a hátsó sorban ülők is visszapördültek. Ekkor hallotta meg, hogy valami fura zöld pont vonult át rendületlenül a képernyőn, közben folyton, fejhangon sivított. A teremben magasra hágott az izgalom, mindenki dermedten figyelte a jelenetet. Közben elöl, a fő légtérirányító magasságában hihetetlen izgatottan darálta egy hang, amiből csak foszlányokat lehetett érteni, ott hátul, de azt félreérthetetlenül, tisztán: - ..Identify yourself!…….Identify yourself! ( Azonosítsák magukat!)  Pista látta, hogy itt fele se tréfa, odaugrott a leg