Mai történetek, modern mesék

Hullámzott a tömeg, nehéz volt kerülgetni az embereket.  Többen már kicsit imbolyogtak, meg-megbillent a kezükben az üvegpohár, kiloccsant belőle a finom nedű. Itt-ott felharsant egy-egy öblös nevetés.   A késő nyári nap finoman melengette a padon ülők hátát.  A bennfenntesek emelt hangon nagyzolva méltatták az éppen kóstolt borokat, nedves fára, rejtett füstösségre meg gyümölcsös áthúzásra hivatkoztak.  A bornaivak meg tágra nyílt szemekkel figyelték az értékeléseket. Titokban óvatosan megint belekortyoltak a borba, de látszott rajtuk, hogy nem értik, miről beszélnek a  borokat méltatók. Nekik ez magas volt, mint csigának a stelázsi. Ők is meg-megálltak több helyen, találomra kiválasztottak kétfajta bort, és jóízűen elkortyolgatták, közben pedig hallgatták az emberek beszélgetését.  Volt ebben valami megnyugtató és otthonos. Csak úgy járkálni az utcán.  Azon az utcán, amit direkt ezért zártak le, hogy az egy évben kétszer megnyitott pincékből távoli vidékek borait

Mint polipcsápok nyúltak utána a karok.  Lefogták, abroncsként szorították, a száját is betapasztották, hiába próbált segítségért kiáltani.  Érezte, ahogy a gyomra összeszűkül, majd apró, pici, kemény golyóvá válik, amely fájdalmasan nyomja belülről, aztán kínos lassúsággal kúszik fel a torkába valami fura, émelyítő, fémes íz. Ívben feszült meg a gerince, mellette az izmai szinte pattanásig feszültek. Hányigere volt, szédült, alig látott, dőlt róla a verejték, ahogy küszködött az acélos karokkal, vergődött-ide-oda, mégsem tudott szabadulni a szoros fogásuktól.   El akart menekülni innen messzire, még az emlékét is elfelejteni ennek a borzalmas élménynek. Cafatokban lógott róla a ruha, alul szinte már semmi nem volt rajta. És csak nem akart vége szakadni az élménynek.  Óráknak tűnt a vergődés. Lassan kimerült és elernyedt.  Feladata.  Hagyta, hadd történjék vele bármi. Elveszítette az eszméletét. Arra ébredt, hogy valaki hangosan szólongatja.  Éles fény vetült a