B.C.

Torzít a hangszóró…állapította meg bosszankodva.

Minden rohadt plázában torzít és ordít. Az artikulátlan gajdolást mindig idegesítőnek találta, ezért sem szerette a plázákat, inkább kicsi, csöndes boltokban vásárolt magának, ott, ahol már ismerik és nem nézik ki.

De most valami igazán különlegeset és szépet akart venni. És látott egy hirdetést egy óriásplakáton. Arra gondolt, hogy fog neki örülni a kis drágája.

Magában mosolygott, már el is felejtette a ricsajt.

Tervezgette, hogy mibe fogja becsomagolni, még egy pici kis kártyát is venni akart hozzá, ráírni, hogy szeretettel…..á, inkább nem, hadd legyen valódi meglepetés.

Hiszen nem tudja, mivel is tömi a gyerek fejét az anyja, miket mond róla. Hogy elhagyta, meg egy másik nőért….ugyan már. Olcsó megalázás, egy mondata sem igaz, ezt ő már csak tudja. Persze a gyerek miért is kétkedne az anyja szavaiban. Hiszen ő maradt vele a váláskor.

Meglazította a sálját, itt bent meleg volt, fűtöttek kegyetlenül, a kinti hideghez szokott ő, nem ilyen meleghez.

No, mindegy, majd még kitalálja a részleteket, van rá idő bőven.

Ment, csak ment előre, már a földszinten kinézte azt a boltot.

Egyszer csak ott állt előtte.

Nagyon ki volt világítva, sziporkázott a sok dísztől.

Kábultan nézte, nem számított ilyen kivilágításra.

Leszedegette a szöszöket a kabátjáról, megnézte a cipőjét, kicsit poros volt, de nem nagyon.

Úgy gondolta, eléggé kirí ebből a puccos világból, de a pénz ott lapult a kabátja belső zsebében, még egyszer megtapogatta.

Nagy sóhajjal ment be. Az ajtóban a biztonsági őr gyanakodva méregette, de nem szólt semmit. Talán megérezte, hogy milyen határozott és eltökélt.

Egyenesen odament a pulthoz.

-         Egy okostelefont kérek. Azt, amit a plakáton is reklámoznak.

Az eladónő felhúzta a szemöldökét, még az orrát is elfintorította, pedig két napja mosdott, nem lehetett büdös.

-         Arra a kékre gondol kint a plakáton?

-         Igen, pontosan arra.

-         Az sokba kerül…- húzta el a szót a nő, és szemérmetlenül végig mérte.

-         Nem baj, megveszem.

-         Jól van, megnézem, van-e még belőle, nagyon viszik….mondta megenyhülve a nő és hátra ment a raktárba.

A férfi nagyot sóhajtott és türelmesen állt a pultnál.

A nő kihozta, megmutatta, kipróbálták, működött. Becsomagoltatta és kifizette.

Boldogan és megkönnyebbülve szorította a hóna alá a csomagot. Út közben vett hozzá egy szép díszzacskót és mégis egy kis kártyát kísérőnek. Fogalmazgatta a szavakat, amiket ráír.

Otthon a kis albérletében óvatosan bontogatta a csomagot. Megcsodálta a kis masinát, úgy érezte, ez nagyszerű ajándék lesz, a fia megérti majd az üzenetet.

Olyan régen várta már, hogy felhívja, így már nem lesz rá indok, miért nem hívja és beszél vele. A válás óta egyszer hallotta csak a hangját, mikor az iskola kerítésénél várta, de nem ment végül is oda hozzá, félt a találkozástól.

Szépen becsomagolta.

Elmerengett, mit is írjon rá. Miről fogja megismerni a gyerek, ki küldte az ajándékot.

Olyan szép neve volt, nem lehetett eltéveszteni: Bencsik Ciprián. Egyből megjegyezte mindenki, még csúfolni sem merték a gyerekek. Jó, hogy a fiának más nevet adtak, kicsit neheztelt volna rá. A Richárdot olyan erősnek képzelte, és az is lett,  jó nagydarab, csupa izom a gyerek.

Tovább tűnődött. Mit is írjon a karácsonyi ajándékra.

B.C. azaz Before Christmas. Vicces, hogy épp ez jutott a nevéről az eszébe.

Mert még javában karácsony előtt voltak, olyan istenes, történelmi hangulatba került ettől otthon, az ő saját kis puritán fészkében, az akolban. Ő is a saját történelme előttre gondolt.

B. C. , igen, Krisztus előtt. De szép idők is voltak! És hogy eltűnt minden, ami szép. Nohát, őt is keresztre feszítették ott azon az átkozott tárgyaláson, leszedték róla a keresztvizet, azóta nem állhat meg a volt neje előtt. Meg a gyerek előtt sem.

Nagyot sóhajtott, kitörölt a szeme sarkából egy könnycseppet.

A kártyára csak azt írta: B. C.