A jó ember
- Mit képzelsz te kis idióta hülye, fogalmad sincs róla, hogy én nem szarom a pénzt? Az csak úgy terem szerinted? - itt vett egy rövid levegőt, aztán még hangosabban folytatta – meg fogod fizetni a káromat, mindet! - vágta ki szinte üvöltve a végét. A feje vöröslött, a nyakán megfeszültek az izmok. A másik, a kis hülyének nevezett, törékeny, szőke nő, picikére zsugorodott előtte, a fejét mélyen behúzta a nyakába. A vendégek hüledezve, némán nézték a jelenetet. Senki nem mert megszólalni, valósággal megfagyott a levegő. A még mindig vörös fejű nagydarab férfi úgy vonult ki az étteremből, mint valami büszke díszmarha. Az is volt, valami iszonyú nagy marha. A megalázott nő lassan mert csak felnézni az ajtócsapódás után. Óvatosan körülnézett. A vendégek csak szánakozva bámulták. Senki nem nézett a földre, a törött tányérdarabokra, és a szétszóródott ételdarabokra. A nő lassan lehajolt, szomorúan szedegette össze a romokat. Lustán hullottak a könnyei a maradvá