Csevej
Nehezen indultak el otthonról vonzotta őket a nyugalom. Régóta nélkülözniük kellett a másik társaságát. Aztán ebéd közben kinézett az ablakon és látta, hogy ragyogóan süt a nap. Gondolta, jó lesz a másiknak a hosszú bezártság után egy kis sütkérezés. Lassan lépkedtek a lépcsőn, miközben megnyugtató szavakat suttogott a másiknak, egészen a hajához hajolva. Megcsapta az a finom illat, ami mindig úgy elvarázsolta. Halkan beszívta a levegőt. Kiértek az utcára. A park felé vették az irányt. Óvatosan lépdeltek a rohanó emberek között. Találtak is egy jó kis padot, közel egy hatalmas tölgyfához, pont szemben a kis tóval, ahol vadkacsák ténferegtek. Kicsit körülményesen ültek le, szépen egymás mellé. A kistáskáját közéjük tette le. A másik felszabadultan beszélt mindenfélét. Ő behunyta a szemét. Próbálta megfejteni, hogy mit érezhet a másik most. Furcsa volt így a világ. Mintha valami kilúgozódott volna belőle, a színe, a megszokott látvány. Egészen más oldaláró