Éjféli gyors

Kegyetlenül hideg van ilyenkor.

Nem is gondolt rá, mikor lekéste a 11-órás vonatot.

Általában elérte, de ma nagyon sok dolga volt. A főnök extra munkát adott ki, meg kellett szerveznie egy holnapi interjút. Ilyen egy szerkesztő élete.

De még mindig jobb, mint mikor gyakornokoskodott. Az a megalázó gyere ide, szaladj oda, hozz kávét, stb. Soha nem volt egy szabad perce, hogy kifújja magát. Mindig ott kellett loholnia a basáskodó szerkesztők után. Most meg ő lohol a főnöke, a producer után.

Fázósan húzta össze magán a kabátját.

Várta az éjféli gyorsot.

Csigalassúsággal teltek a percek. Se vize, se étele nem volt, utoljára délben kapott be pár falatot, amit a gyakornoka hozott neki a lenti büféből. Éhes, szomjas és iszonyúan fáradt volt. 

Mindig száraz, mindig állott volt a szendvics a büfében, soha nem értette, hogy tudott megélni ebből a büfés.

Persze, mert se közel, se távol nem volt másik büfé.

Legalább a kávéja jó volt. Forró, friss. Mindig cukor és tej nélkül itta, hadd üssön, ébressze föl az agyát.

Fel is ébresztette, legalább két órán keresztül. Aztán megint szalajthatta a csicskását egy újabb adagért.

Mit nem adott volna most egy jó kávéért.

Az agya is elgémberedett, már egyre lassabban forgott.

Még éppen ébren volt, de az álom határán, mikor felkászálódott az éjféli gyorsra.

Aztán a vonatkerekek kattogására elaludt. Már nem érezte a hideget sem.

Arról álmodott, hogy újra gyakornokoskodik és a nagy rohanásban a jéghideg kólát magára borította. A szerkesztője iszonyú haragjában jól ledorongolta. Üvöltözött vele, még a vállát is megrázta. Nem akarta abbahagyni. Rázta, csak rázta, egyre erősebben.

A kalauz volt az. Ébresztgette, kérte a jegyét.

Álmosan, de hálásan nézett rá, kotorászta a jegyét a táskájában.

Örült, hogy ez csak egy rossz álom volt. Ez a kegyetlen időszak elmúlt.