Szabadulás
Napok óta itt rostokolt ebben a sötét és nedves cellában. A ruhája szorosan tapadt rá. Karjaival átkulcsolta a lábait, a fejét a karjai közé hajtotta. Csak folyadékkal táplálták, azt is csak valami szűk szívószálon adták be neki. Bár lehet, hogy volt valami más is benne, mert úgy érezte, mintha a ruhája egyre szorosabb lenne rajta, vagy mintha saját maga egyre jobban megnőne. Nem értette a dolgokat. Úgy ült ott, mint valami embrió. Visszaemlékezett a magzati korára. Olyan picike és védtelen volt és olyan hálás a táplálásért! Szépen nőtt, gyarapodott, délceg ifjúvá serdült. Aztán most itt ez a börtön. Halvány gőze nem volt, mi történik itt vele. Egyszer csak azt vette észre pár nap múlva, hogy a cella fala szinte a ruháját súrolja. Roppant furcsa érzés volt, nem tudta hová tenni. A folyadék is, amit folyton adagoltak neki, mintha valami kábító dolgot tartalmazott volna, egészen vidámmá tette. Biztos valami narkó - gondolt rá megrettenve. Nem értette, mit te