Nosztalgia
Álmos szombat délután volt. A három szőke
nő éppen ötyepartiról tartott hazafelé. Csodásan sütött a nap, az első igazán
szép nyári nap abban az évben.
1978 nyara.
A Rolling Stones, a Hungária, az önfeledt
bulik és ájult, szerelmes éjszakák mámora. A barátok, az őrült fogadások, a
zsíroskenyér és a vbk kora.
Egymás szavába vágva, vidáman csicseregtek, nevettek
az emlékeken. Megint 18 évesek voltak, viháncoló kis csitrik épp a felnőttkor
küszöbére érve.
A csiklandozó meleg nap kihozta belőlük a boldog, épp csak
felnőtté érett nőt, akik próbálgatják a csáberejüket. Az arcuk kipirult, egymás
szavába vágva emlegették az ő Pistijüket, a Zsokét az összenőtt szemöldökével,
Zsoltit, a nagy lakli pirulós, nőzni vágyót, meg a Kuszafogút, akinek ráadásul mindig
lecsúszott a nadrágja és látszott a kockás, kicsit elnyűtt alsónadrágja….istenem
hogy kinevették, ő meg szégyenében elsompolygott, alig tudták visszarángatni, -
mert azért tetszett nekik úgy is, kockás alsónadrágostul, meg azért látták ám a
kidolgozott izomzatot a derekán.
Ma már ez a módi, a lógó ülep, direkt így
gyártják, ki az, akinek ez teszik ma, persze, a gyerekeiknek, fene se érti az
ízlésüket – ezen is jót nevettek,
látszott, értik, a gyerekeik már ilyen fura módinak hódolnak.
Egy térre értek, szökőkút volt a közepén.
Leültek a kőpadra tovább csicseregni. Csak nem akartak véget vetni az
emlékidézésnek, a fiatalodásnak. Beszéltek,, ömlött belőlük a szó, és csak nevettek és nevettek.
Először a kutyára figyeltek fel.
Arra a
kis foltos, selymesszőrűre, aki odaszaladt hozzájuk és hangosan csaholva akart
részt venni ő is a vidám társaság beszélgetésében.
Aztán a gazdára, arra az
alacsony barna, farmernadrágos nőre, aki olyan velük korabeli volt, legalábbis
úgy látták.
Megörültek a kutyának, megsimogatták. A szőre valóban olyan selymes
volt ahogy látszott. Értették, hogyne értették volna, nem kellett azokhoz szó,
hogy a kis kedvenc olyan gyerekszerepet játszik a nőnél.
Nem kérdezték, de
tudták. A nőnek nem lehetett gyereke. Hogy miért,
talán sose fog kiderülni. Maradt a kutya, mikor az ember elment. Mert azt is
látták rajta. Ezt sem kérdezték. Mert ezt is tudták. A sokat tapasztalt
barátnők. Meg tapintatból, minek azt kérdezgetni.
Szóba elegyedtek. Leültették a padra, és
beszélgetni kezdtek.
Egy összehajtott papírlap volt a nőnél. Nem kérdezték mi
az. Talán eltévedt, és az egy térkép. Vagy egy előadásról jön és az a program.
Vagy….de kit is érdekelt ez akkor, mikor olyan érdekesen magyarázott valamit,
valamit, ami mindannyiukat érdekelte.
Egy történet volt az. Régről való. A
fiatalságából. 1978-ból.
És itták a szavait, tátott szájjal
figyelték, amit mond.
Az ő fiatalságuk is lehetett volna. Illetve az is volt.
Egyívásúak. Egyek voltak. Ők, az 1978-asok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése