Dráma 1.
Oldalról jött, mind a két oldalról. Pici füle a fejére lapult. Fütyülést hallott. A szél fütyült a füle mellett. Szeme résnyire szűkült, csak maga elé nézett mereven a távolba, le a célra. Az pedig pillanatról pillanatra közeledett hozzá. Szinte már érezte a szagát is.
A kis veréb mit sem sejtve ugrált tovább a barna, nedvesen csillogó, zsíros földön, csőrét a földhöz koppantva szedegette fel önfeledten a vetésben maradt kukoricaszemeket.
Későn eszmélt, feje hátracsuklott, ahogy a ragadozó madár a nyaka fölött durván megragadta. Egy vércsepp tétován megindult a szürkésbarna, csapzott tollak között. Az idő szinte megállt.
A lendület íve csodálatosan szabályos, feszesen tökéletes volt, ahogy a ragadozó elkapta áldozatát, majd a levegőben tovább repült zsákmányával.
A dráma véget ért. A szél csak fütyült tovább.
A kis veréb mit sem sejtve ugrált tovább a barna, nedvesen csillogó, zsíros földön, csőrét a földhöz koppantva szedegette fel önfeledten a vetésben maradt kukoricaszemeket.
Későn eszmélt, feje hátracsuklott, ahogy a ragadozó madár a nyaka fölött durván megragadta. Egy vércsepp tétován megindult a szürkésbarna, csapzott tollak között. Az idő szinte megállt.
A lendület íve csodálatosan szabályos, feszesen tökéletes volt, ahogy a ragadozó elkapta áldozatát, majd a levegőben tovább repült zsákmányával.
A dráma véget ért. A szél csak fütyült tovább.
Szomorú és valóságos. Ügyesen leírtad.
VálaszTörlés