Dolce vita

Már nyolc órája semmi nem történt. Az elején erőszakkal összekeverték valami kristállyal, ami az elején szúrta és idegesítette, aztán szép lassan eltűnt.
Semmi esemény, csak tiszta dögunalom. Csak ez az egyenletes meleg, itt alulról. Valójában jól is esett neki, úgysem szerette a hideget.
Nem történt semmi, de semmi. Hacsak az nem, hogy egyre kevesebben lettek. Mintha elpárologtak volna, többen eltűntek. Érdekes, ezt is csak most vette észre.
Az elején még majdnem öt centire voltak a szélétől, ha akarta volna, kilátott volna belőle és megnézhette volna, mi van a belső világon túl. De nem látott ki, akárhogy is keringett az alsó melegtől.
Most meg már a széle egész magasra került.

Reménytelenség lett úrrá rajta.
Hiába próbál meg bármit, innen nem juthat ki. Csak kering és kering folyton körbe és körbe. A keringés egyre lassul, és sűrűbb lett minden.
Egyre kevesebben voltak. Egyre barnábban, és egyre édesebben.

A dulce di leche elkezdett hűlni, ahogy egy kéz kikapcsolta a meleget alatta a tűzhelyen.


(Magyarázat: dulce di leche=tejkaramellakrém)