Dráma 2.

Szeme összeszűkült. Fejét keményen fúrta a levegőbe.
Sisakja mellett sivító hangon fütyült a szél.

Vádlija megfeszült, lába gépiesen taposta a pedált. Tüdeje kétségbeesetten dolgozott, egyre erősebben zihált.

Még 100 méter, aztán már csak a lejtő és kész.

Ekkor oldalra nézett. A döbbenettől eltátotta a száját, és majdnem ritmust vétett.
A levegőben egy ragadozó madár vitte a magasba áldozatát, a kétségbeesetten vergődő kismadarat. A látvány egyszerre volt fenséges és kegyetlen. Megbabonázta a pillanat természetessége és váratlansága.

A lejtőn már nem kellett pedálozni, pihenhetett.
Szemével követte a ragadozó madarat, amíg az el nem tűnt a messzeségben.

Vége. Vége volt a napi penzumnak, a kíméletlen biciklizésnek.
Hazaért.