Görbe tükör

Gizus mindig nagy leselkedő volt.

És pletykás, de nagyon.  Persze, a pletykáláshoz kellett is a leselkesés nagyon.

Ő ezt már szinte mesteri szintre fejlesztette.

Leselkedett ő reggel, délben, és éjjel, még egy éjjellátót is vett, majdnem az egész nyugdíja ráment, de megérte, így már láthatta az éjszaka a kertben mozgó alakokat is.

A szomszéd kertje meg……hát, nem véletlenül mondják, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb.

Mindig ott volt a szeme, mi történik a másik kertjében.

Egy fiatal pár lakott a szomszédban,  turbékoltak azok reggel, délben és este is.

Mindent  látott, mindent tudott ez a Gizus, semmi nem kerülte el azt a kutakodó, fürkésző tekintetet.

És pletykált bőszen, mindent tudott a falu a szomszédék életéről, a legbelső intim titkaik sem maradtak rejtve.

Birkatürelmük akkor ért véget, mikor a legintimebb titkaikról is kajánul csámcsogtak a falusi népek.

Egyik nap arra lettek figyelmesek a falusiak, hogy óriási teherautó fékez a szomszéd pár portája előtt.

Még az utánfutó platója is tele volt mindenféle áruval, órákig hordták  le a hatalmas dobozokat, nehezek lehettek mint a sószsák.

Tippelgettek, találgattak, mit rejtenek a dobozok, de csak nem találták a rejtély nyitját.

Nem bírták tovább, küldöttséget menesztettek Gizushoz fürkészné ki, mi történik a szomszédék kertjében.

Gizus épp dagadt lábával bajlódott, feküdt az istenadta az ágyban, pár napja már nem is tudott kimenni leselkedni, még az éjjellátót is magára hagyta.

Most, hogy testületileg felkérték a kémkedésre, erőt vett magán és fájdalmairól megfeledkezve felmászott a kerítés mellett egy dülöngélőh hokedlira, úgy húzta fel magát.

Ám ahogy végre sikerült feltornáznia magát rá, a szája tátva maradt.

Ilyet ő még életében nem látott.

Egy hatalmas, szikrázó tükörkupola vette körül a szomszédék házát. Csak a kémény látszott ki belőle.

Semmi nem látszott mögötte, az sem, hogy ott, alatta egy lakóház lehet.

A szája tátva maradt.

Aztán majdnem leesett a hokedliről, mikor a szomszéd kertből egy jól ismert hang köszönt rá csúfondárosan. A szomszéd férfi hangja volt az, aki a kerítéshez rakott épp egy zöld színű, matracát vesztett nyugágyat, úgy nézett fel rá csúfondárosan. .

-          - Meggyógyult a lába, szomszédasszony? Ej, de örülök neki!....mondta a fiatal férfi kaján mosollyal, majd felbugyborékoló nevetését elfojtva büszkén sétált vissza a kupolához.

Gizus majdnem leesett ijedtében.

A szomszéd elvarázsolt kastély tükörkupolájában hosszúra nyúlt ábrázata gúnyosan tükröződött.

A fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni:http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/145-kreativ-iras-kep-alapjan-12)