Tisztázás

- Hát, hogy ezek a férfiak meddig képesek tisztázni, fel nem foghatom! - dohogott a Rózsi a tisztaszobában a többi asszonynak. Már kora délután volt, de a férfiak még mindig sehol, pedig már reggel eltűntek a kisházban. Összeszedték az öszes cefrét, főleg a hullott szilvát, de volt, aki almát hozott, páran még körtét is. Bár ez utóbbi inkább vackor volt, de abból is jó lesz a pálinka.

Mindig engedtek a férfiaknak, hadd főzzenek kedvükre, igaz, ők maguk is szívesen megittak  egy fél kupica pálinkát a legfagyosabb téli reggeleken. Persze a férfiak gyakrabban ittak, dehát azért voltak ők férfiak.

A méltatlankodásnak a többi asszony is hangot adott.
Tisztázni kell ezt az emberrel....hallatszott innen is meg onnan is, még a bögyös szőke Icu is helyeselt, pedig sose szólt az a Jóskájára, csinálhatott az bármit. Rebesgették, hogy csalta is az Icut a nagy szabadságában.

A lázadás éppen varrogatás közben csapott fel, már a kötényszéleket tisztázták el, mikor majdnem készen voltak a mai varrogatással. Ezzel ütötték el a várakozás óráit az asszonyok. Fogyott a friss juhtúrós pogácsa, amit hozott az egyikőjük, meg a hájas tészta is bőven, amit egy másik jól sütő asszonytárs cipelt egy nagy szakajtóban a találkozóra. Belemerültek saját maguk sajnáltatásába, egyre nagyobb lett a felháborodás.

Egyszer csak kicsapódott az ajtó, és megjelent pár már kissé pityókás férfiember, kezükben egy üveget lóbálva.

Csönd lett, vésztjósló csönd.
Minden kendős asszonyarc feléjük fordult. A vádló, feldúlt tekintetek nem ígértek túl sok jót.
A férfiak mit sem sejtve bátran és lelkesen szóltak:

- No, végre letisztáztuk a pálinkát. Ki hagyja jóvá, asszonyok? - néztek körbe mit sem sejtve.

A legbátrabb asszonytárs felháborodottan előrelépett és jó hangosan, vádlón mondta:

- Már éppen mi is tisztázni akartuk ezt a dolgot, épp jókor jöttek kelmetek! - és még toppantott is hozzá haragosan.

A szószóló férfi elértve a dolgot gyorsan kitöltött neki egy felest és odanyújtotta.

 - Egészségére, kedves Rozália! Várjuk  a véleményét! - és tisztelettel visszább lépett.

Rózsi szólni sem tudott, gépisen átvette a poharat, majd egyszuszra lehajtotta.

A többi asszonyból erre kirobbant a nevetés. Hahotáztak, csapkodták a térdüket, nem tudták abbahagyni a nevetést.

A férfiak hüledezve nézték a meghibbant nőket, de azért semmit sem értve velük nevettek.