Koncert

A hátát fáradtan a fának döntötte.
Lassan lehunyta a szemét. Kellemes meleg volt. Jó itt, olyan otthonos.

Magas trillák hangzottak fel. Talán egy kismadár beszélget az anyjával.
A trillák elhaltak. Most mély brummogás közeledett. Biztosan egy medve.
Pár magasabb brummogás jött. Lehet, hogy a bocsok követik a medvemamát egymás után trappolva. Jó lesz vigyázni.

Halk suhogás hallatszott, szinte a háta mögül.
Összerezzent a furcsa neszre. Fentről hűvös szellő birizgálta meg az orrát.
Mély lélegzetet vett.
A susogás egyre erősödött. Pár perc múlva már szinte orkánszerűvé vált, valósággal tombolt az éterben. Egészen mélyen, belül érezte a vihart. Fázósan összehúzta  magán a zakóját.

Hirtelen elült a szél. Csönd lett.
Mély harangszó hallatszott a távolból, ami egyre erősödött, majd váratlanul elhalt.
Hirtelen valami csörgést hallott közvetlenül maga előtt. Meg a brummogást és valami sötét morgást is mellé. Mintha egy csapat láncra vert cirkuszi medve haladt volna elközvetlenül előtte, elöl a medveidomárral.
Nem merte kinyitni a szemét, hátha nem veszik észre őt a fa előtt.

Valami furcsa csobogás ütötte meg a fülét. Előbb lágyan, puhán szólt, majd egyre hangosabb és szélesebb lett. Közvetlenül előtte folyt valami.
A csobogás még hangosabbá vált, most már valami locsogás is meg-megszakította az áradatot.

Valaki megrázta a vállát. Riadtan összerezzent.
Kelletlenül nyitotta ki a szemét.

- Hé, ébredj már, megint elaludtál, vége van a koncertnek. Már tapsolnak. Mindjárt nyithatjuk ki az ajtókat! - szólt a kollégája megrovón.