Fekete, fehér, piros
- Mit tuszkolgatja belém a lábát ez a buta liba? Hát nem látja, hogy nem fér belém?- dohogott magában a fehér cipő felháborodva.
A fekete csík összeszorította a száját, hogy el ne röhögje magát.
Biztos valami luxusdámának gondolja magát ez a cipő, pedig csak egy a szériából, nem valami különleges darab. Azért nem rossz, de nem is igazán exkluzív. Éppen hogy nekem járhatna a szám, engem tágít ez a nő, pont rajtam csattan az ostor. De én bírom a nehézségeket, engem más bőrből szabtak.
Hirtelen suhogást hallottak a magasból. Mind a ketten meglepődve felnéztek és látták, hogy egy csodás, habos, piros ruha hullik kecsesen a nő testére, hízelgőn körülhullámozva.
Csodálattal nézték a jelenést, el is felejtették a kellemetlenségeket.
Ezalatt a város másik végében egy sötét szobában nyögdécselt egy fekete bőrcipő. Kicsit bütykös láb tolult bele, majd nehézkes lihegés hallatszott. A fűző két vége fájdalmasan kulcsolódott egymásba, míg a csomó megköttetett. Felülről valami merev surrogás hallatszott. A cipő nyaka recsegett az erőlködéstől, hogy megnézze magának a hang forrását. A reverenda mint valami súlyos bútordarab elállt a férfi testétől, még a nadrágtól is tisztes távolságra volt.
Ő maga volt a megközelíthetetlenség. A cipő kedvetlenül leszegte fejét. Nem voltak jóban, nem szerette ezt a pökhendiséget, hiába magyarázta egy rácsos kalitkában a gazdája folyton a test bűneit, ő akkor is valami melegségre vágyott.
A fehér és a fekete egyszerre indultak el.
A fehér hetykén, a fekete lassabban, fájdalmasakat nyögdécselve.
A templomtér sarkán találkoztak össze.
Épp elhaladtak egymás mellett, amikor egy pajkos kis szellő meglebbentette alulról a pirosat.
A nő szégyenlősen lesimította a piros frivol széleit, mire a merev fekete nagy hévvel utána fordult.
Ezt a pillanatot egy kandi fotós is megörökítette.
A fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni:
http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/222-kreativ-iras-kep-alapjan-43
A fekete csík összeszorította a száját, hogy el ne röhögje magát.
Biztos valami luxusdámának gondolja magát ez a cipő, pedig csak egy a szériából, nem valami különleges darab. Azért nem rossz, de nem is igazán exkluzív. Éppen hogy nekem járhatna a szám, engem tágít ez a nő, pont rajtam csattan az ostor. De én bírom a nehézségeket, engem más bőrből szabtak.
Hirtelen suhogást hallottak a magasból. Mind a ketten meglepődve felnéztek és látták, hogy egy csodás, habos, piros ruha hullik kecsesen a nő testére, hízelgőn körülhullámozva.
Csodálattal nézték a jelenést, el is felejtették a kellemetlenségeket.
Ezalatt a város másik végében egy sötét szobában nyögdécselt egy fekete bőrcipő. Kicsit bütykös láb tolult bele, majd nehézkes lihegés hallatszott. A fűző két vége fájdalmasan kulcsolódott egymásba, míg a csomó megköttetett. Felülről valami merev surrogás hallatszott. A cipő nyaka recsegett az erőlködéstől, hogy megnézze magának a hang forrását. A reverenda mint valami súlyos bútordarab elállt a férfi testétől, még a nadrágtól is tisztes távolságra volt.
Ő maga volt a megközelíthetetlenség. A cipő kedvetlenül leszegte fejét. Nem voltak jóban, nem szerette ezt a pökhendiséget, hiába magyarázta egy rácsos kalitkában a gazdája folyton a test bűneit, ő akkor is valami melegségre vágyott.
A fehér és a fekete egyszerre indultak el.
A fehér hetykén, a fekete lassabban, fájdalmasakat nyögdécselve.
A templomtér sarkán találkoztak össze.
Épp elhaladtak egymás mellett, amikor egy pajkos kis szellő meglebbentette alulról a pirosat.
A nő szégyenlősen lesimította a piros frivol széleit, mire a merev fekete nagy hévvel utána fordult.
Ezt a pillanatot egy kandi fotós is megörökítette.
A fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni:
http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/222-kreativ-iras-kep-alapjan-43
Megjegyzések
Megjegyzés küldése