Villanások

Lihegett, a nyelve is lógott, ahogy futott lélekszakadva.
Ez az esti futás mindig kimerítette, de azért tudta, jó lesz majd utána.

Már hónapok óta ugyanazon az útvonalon futott.
Ismerte az összes fát, bokrot és padot a környéken.
Mások is futottak erre, sokan, néha, ha kicsit korábban jött ki, kevesebben.
Néhányan sétáltak, vagy inkább andalogtak az esti langymelegben. Őket nem szerette, kerülgetni kellett és kizökkent a ritmusából.

Hirtelen egy fehér fénycsík villant a szemébe. Egy futó ruhájának fényvisszaverő csíkja volt az.
Elég gyorsan felismerte, sikerült még időben kikerülnie. A futó figyelemre sem méltatta, csak rohant tovább, füléből kilógott az mp3-as zsinórja, sapkája bojtja libegett utána.

Ahogy visszanézett egy ritmusosan villogó valamit látott gyorsan közeledni. mintha forgott volna és közben villogott. Tanácstalanul megtorpant. Pici csengés ütötte meg a fülét. Az a valami tovagördült közvetlenül mellette. Egy biciklis villlogója volt az küllőkre szerelve.
Megkönnyebbülve futott tovább.

A sarkon éles fordulatot vett, mire egy fehér fénypászma találta telibe a szemét. Elvakítva toporgott egyhelyben, míg az autó el nem suhant mellette. Ezt is megúszta, gondolta, és torkában dobogott a szíve.
Lassan tovább indult.

Egyre jobban szaporázta a lépteit. Mancsával valami hideg tócsába lépett. A szőre is csupa víz lett, megrázta magát, a vízcseppek messze szóródtak, prüszkölve futott tovább. Nem akart lemaradni. Bírni akarta a futást.
Végre odaértek a kapuhoz.

- No, gyere, jó kis kutya vagy, kapsz finom vacsorát.....hallotta gazdája hangját hátulról.

Hátra nézett. A gazdi éppen vízhatlan kesztyűjét vetette le, hogy megsimogassa.
A kesztyűn megvillant egy ismerős fényvisszaverő csík.
Megnyugodva baktatott be a kapun.
Végre itthon vannak.