Szivárványosztály

Szipogva nézte a jegyzeteit, a könnyein át alig látta, mit írt.

Csak nézte sorra a neveket.
És megjelent előtte az egész paletta, az első saját osztálya, a szivárvány összes színében.

A hollófeketétől a sötétbarnán keresztül a hamvasszőkéig, a gyűrűshajútól a hullámoshajún át a szögegyenes hajúig,  az álmodozó szeműtől a kerekszeműn át a cicaszeműig,  az erős alkatútól a sportoson át a pici törékenyig mindenki ott volt előtte szép sorban.

Látta őket első nap, a riadt, kicsit bizamatlan tekintetüket, ahogy lesütik, amint rájuk néz.
Hallotta a kezdetben kicsit döcögő fogalmazásokat a dadogó, akadozó felolvasásokat.
Aztán  a sápadt arcok megszínesedtek, a testtartásuk is megváltozott, kihúzták magukat, látta a felfényesedő tekinteteket, már bátran és bizakodva néztek  rá. Az írások erősebbek lettek, megizmosodtak, egyre egyénibb hangot vettek,  a felolvasásoknál a levegő megtelt élettel.
Hitetlenkedve és csodálattal hallgatta azokat a hihetetlen, meglepő, pokoli, megdöbbentő, szívszorító, vidám, pajkos, szellemes  és szokatlan hangvételű novellákat, amiket egyikük sem tudott, hogy honnan jönnek, és ők ezen legalább annyira meglepődtek, mint saját maga.

Megélte a csodát, ami a szeme láttára történt meg és aminek egyszerre volt kiváltója és részese, a csodát, ami  őszinte gyermeki örömmel és lelkesedéssel, sőt mély áhítatta töltötte el. És alázattal.
Valódi alázattal a tehetség iránt, ami a szeme láttára bontakozott ki.

Mint amikor eső után kisüt a nap és megjelenik a szivárvány.
Látod a színeket, amik eddig is ott voltak,  a levegőben voltak, és csak az eső kellett hozzá és a napfény, az éltető napfény, és megjelenik.

Ez volt az ő szivárványosztálya.

Nagyot sóhajtott. 
A szempilláján alul még ott rezgett egy tétova könnycsepp, egy pici szivárvány volt benne.
Még mindig kicsit szipogva, meghatottan, de megnyugodva csukta be a jegyzeteit.

A csoda ott volt a lelkében örökre. És most már tudta, hogy a szivárvány mindig ott van a levegőben, csak az eső és a napfény, az éltető napfény kell hozzá és megjelenik megint.

Ezt az írást első kreatív írásos osztályomnak ajánlom őszinte hálával és köszönettel az együtt töltött csodálatos órákért.