Köd utánam

(a Köd előttem című írás folytatása....)

...Az erdő hideget lehelt magából, a nap még nem tudta átmelegíteni a levegőt, de hiába is próbálkozott volna, az ágak sűrű szövevénye miatt a napsugár nem nagyon ért le a földre.
Az ösvényt is nehezen tudta megtalálni, csak meresztgette a vérvörös szemét.

Az indák ravaszul elkapták a kabátja szárnyát, próbálták lehúzni a földre. Idegesen csapkodott, hogy kiszabadítsa magát a fojtogatásból, még a táskáját is bevetette.
Nagyon nehezen haladt előre, de tudta, meg fogja találni azt, ami mindennél fontosabb volt neki.
Hiszen ezért dolgozott hónapok óta, csak ez járt a fejében, szinte rögeszmésen, nappal és éjjel.

Majdnem megcsúszott egy nedves levélcsomón, ijedten kapaszkodott egy ágba.
Felsikoltott, az ágon valami nyálkás dolog mászott. Egy csiga volt. Elengedte.
Nehezen visszanyerte az egyensúlyát. Kapkodva vette a levegőt.
Az idegei kezdték felmondani a szolgálatot.
Az álmatlan, zaklatott éjszakák után ez már túl sok volt neki.
Körülnézett, próbált valami tiszta helyet találni, hogy végre leülhessen és megpihenjen.
Talált is egy farönköt, elég kényelmesnek nézett ki.
Leült, kigombolta a kabátját, majd a táskáját az ölébe tette.
Nagyot sóhajtott.
Lehorgasztotta a fejét.

Valami hatalmas fekete árnyékot látott maga előtt.
Megdöbbent.
Felnézett.

Elkerekedett a szeme a látványtól.
Pontosan a feje felett az ágak között egy takaros faházikó volt, alulról egy csinos kis létra vezetett hozzá, a ház csapóajtaja csukva volt.
Fülelt, hátha hangokat hall belülről, de csak a szokásos madárhangokat és pár elnyújtott, ugatásszerű hangot hallott a távolból.

Tanácstalan volt. Talán nem kéne. Tovább kéne menni.
De izgatta, borzasztóan izgatta ez a házikó.
Mi lehet benne? Innen alulról egészen nagynak látszott, talán egy remete lakhat benne.

Pár percig várt, hátha történik valami.
Semmi nesz nem volt, a madarak is mintha elcsendesedtek volna.
Lassan szitált a köd, az arca egészen nedves lett, ahogy felfelé nézett.

Határozott. Felmászik.
Soha nem volt jó mászó, az izmai is sajogtak az egész éjszakai meneteléstől.
De azért nekidurálta magát és óvatosan  kapaszkodva mászni kezdett.
Nem volt könnyű, a táskája minduntalan odacsapódott a fa törzséhez.
Végre fent volt. Benyomta a csapóajtót, ami meglepően könnyen és hangtalanul kinyílt.
Feltornázta magát a házikóba.
Körülnézett.

Egyetlen helyiség volt csak ott, a közepén egy szép kis ládikó.
Kinyitotta.
Hangosan felnevetett az örömtől, amikor meglátta, mi van benne.

Ezt látta:

https://www.youtube.com/watch?v=qpwjKgaXlUk

...................................................................................

Papírcsavar című első novelláskötetem megjelent, fogadjátok szeretettel,
 itt kapható: 

papircsavar.hu