Hukk

Hukk....a fenébe, teljesen kikészít engem ez a mostani rendszer!
Ki volt az a marha, aki kitalálta ezt az egészet? Azt egye meg a fene!
Hukk.... - csuklott megint egy hatalmasat, majdnem lenyelte a félig leégett szivarját.
Még a napszemüvege is majdnem leesett, az utolsó pillanatban kapott utána. Úgy tuszkolta vissza idegesen az orrára.
Na, az lett volna jó dolog, széttörik és megint nem látja a betűket, az a rohadt vakító fehérség már szinte teljesen kiégette a retináját - legalábbis úgy gondolta.

Reggeltől estig olvasni, csak olvasni....iszonyú fárasztó dolog ám, senki nem gondolná.

Régebben is imádott ő olvasni, amikor csak a könyv volt és ő.
Olvasott ő mindenhol, a jó kis kényelmes székében, majd a puha foteljében, mikor már nem bírta leheveredett a kerevetre a nappalijában, aztán a vécében folytatta, de volt, hogy főzés közben sem rakta le a könyvet - sok lap bánta a pörköltjeit, tele lettek zsírpacnival. Ezért nem is járt soha könyvtárba, nem vették volna vissza azokat az elhasznált lapú könyveket. Inkább megvette őket  magának.

A könyvek pedig csak gyűltek, egyre gyűltek köréje. Először a nappaliját lepték el, végestelen végig az összes falat, egészen a plafonig, előbb egy sorban, majd egymás után több sorban, míg csak egy keskeny átjárás maradt a többi szobájába. Aztán a hálószobája is tele lett könyvekkel, majd minden létező szobájába betolultak és alig hagytak neki levegőt.
Már későn vette észre, mikor egyik nap beszorult  a zárba a kulcsa, addig rángatta, míg hirtelen belülről hatalmas robajjal leomlottak a könyvoszlopok.
A tűzoltóknak kellett utat vágni bent, hitetlenkedve csóválták a fejüket.
Eddigre már nagy fehér szakálla nőtt, és a fekete szemüveg is a védjegyévé vált, nem tudott ő már csak abban olvasni, bántotta a szemét a vakító fehérség.
De az olvasást nem hagyta abba.
A rögeszméjévé vált.

Ekkor új kormányzót neveztek ki a nevesincs  pici ország vezetőjének, aki parancsba adta, hogy kobozzák el az összes könyvet mindenkitől.
Értetlenül meredtek az emberek a tévére, feldühödve tárgyalták minden utcasarkon a bolond rendeletet.
Mit akar ezzel az a feneokos kormányzó? Hát ezért válaszottuk meg? Mi lesz nekünk ebből jó, ha már olvasni sem enged minket?

Neki is elkobozták az össze könyvét, szinte kisírta mind a két szemét szegény, és másnapra a haja is megőszült.

Újabb rendeletet doboltak ki minden fórumon: csak bizonyos helyeken lehet olvasni.
Egy feles vagy egy sör ellenében, amit ott helyben meg is kellett inni el lehetett olvasni egy fél könyvet -  a rövidebbik fajtából.
Óriási volt a felzúdulás, de őt ez sem tartotta vissza.
Hát itta a feleseket, rá a söröket és csak olvasott és olvasott vég nélkül azokon a bizonyos helyeken, a szeme is majdnem kifolyt a vakító fehérségtől.

Így volt, talán igaz volt, de lehet, hogy nem. Nem tudom.
Nekem is csak mesélték. Azért bolond világ ez.
Itt a mese vége, fuss el véle.

(a fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni: http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol)