Második gyerekkor

Már rég megbánta elhamarkodott, titkos ígéretét:
a 85. szülinapján azt csinálnak, amit ő akar.

Álltak a boltban, és nézegették az árukat.
Anyja unatkozott, miután nem talált semmi magának való dolgot, feltűnően és nagyon unatkozott.
Először halkan mondta, hogy fáradt és szeretne hazamenni.

Nyugodtan azt válaszolta, hogy mindjárt, csak még nézeget. Addig menjen csak körbe, nézegessen ő is, hátha talál magának valami szépet.

Kb. egy percig nyugta is volt tőle, aztán megint ott volt előtte.
Most már kicsit hangosabban nyafogott, hogy ő unatkozik, meg fáradt és a lába is fáj. Menjenek már végre haza.

Kicsit türelmetlenül megint nyugalomra intette. Sikertelenül.
Egyre hangosabban nyafogott, hogy neki elege van, meg már éhes és nagyon szomjas is és menni akar. Még azt is mondta, hogy soha többet nem jön vele sehova, születésnap ide vagy oda, őt ez igazából nem is érdekli. Otthon akar lenni és végre lefeküdni.
Persze miután megebédelt és kész.

Odatévedt egy idősebb nő és felfigyelt az utolsó mondatra.
Helyeselt, hogy persze, nem csoda hogy éhes, hiszen ebédidő van.
Anyja kapva kapott az együttérzésen, most már hangosan nyafogott, hogy miért nem mennek haza, mert az ő lánya nem hajlandó elszakadni ettől a hülye bolttól, pedig láthatja, hogy az ő anyja mennyire kifáradt a boltozástól.
A nő egyetértőn bólogatott.
Erre az anyja vérszemet kapott és közölte nagy hangon, hogy ő itt bizony mindjárt leveti magát a földre és hisztizni fog.

Megdermedtek mind a ketten, ő és a nő.
Egymásra néztek.
- Ma 85 éves az anyukám.....nyögte halkan kínjában.
A nő rájuk bámult.
- Ja, persze, úgy más....- bólogatott egyet értően.
Majd mind a hárman felszabadultan, cinkosan nevettek.

Második gyerekkor. Érthető.

De a születésnapi ünnepi játékok még nem értek véget.
Pedig ez még csak a kezdet.
Még egy hosszú és izgalmas hétnek néztek elébe.
Ő és az Anyja, a 85 éves.