Majd akkor...

Majd akkor, ha egy kétkarátos gyémánttal eljegyez…

Majd akkor, ha elvesz feleségül…

Majd akkor, ha az alkoholista apja nem jön el a lakodalmunkra….

Majd akkor, ha a koszorúslányok abban a színű ruhában jöhetnek…

Majd akkor, ha Barbadosra megyünk nászútra…

Majd akkor, ha már nem vagyok rosszul minden reggel…

Majd akkor, ha végre csak feküdnöm kell a szülés előtt…

Majd akkor, ha megcsászároznak…

Majd akkor, ha végre tudok rendesen szoptatni…

Majd akkor, ha begyógyult a gátsebem…

Majd akkor, ha lefogyok a szülés előtti súlyomra…

Majd akkor, ha többet foglalkozik velem…

Majd akkor, ha nem üt meg többet…

Majd akkor, ha nagyobb lesz gyerek…

Majd akkor, ha vége a válóperemnek…

Majd akkor, ha megkéred a kezemet…

Majd akkor, ha összeköltözünk…

Majd akkor, ha férjhez megy a kislányom…

Majd akkor, ha nagyobb lesz a kisunokám…

Majd akkor, ha nem fulladok annyit…

Majd akkor, ha megműtenek…

Majd akkor, ha elkezdik a műtét utáni kemót…

Majd akkor, ha kész lesz a parókám…

Majd akkor, ha…ki tudja mikor!

(Az élet elröppen, mint egy nap….)

( A fenti írásom a márciusi Minerva Capitóliumá-ban jelent meg, ha automatikusan meg szeretnéd kapni a következő számokat, itt tudsz feliratozni  a hírlevélre:

 http://www.minervacapitoliuma.hu/itt-kerd-el/)