Fricska
Hullámzott a tömeg, nehéz volt
kerülgetni az embereket.
Többen már kicsit imbolyogtak, meg-megbillent a
kezükben az üvegpohár, kiloccsant belőle a finom nedű. Itt-ott felharsant
egy-egy öblös nevetés.
A késő nyári nap finoman melengette a
padon ülők hátát.
A bennfenntesek emelt hangon nagyzolva méltatták az éppen
kóstolt borokat, nedves fára, rejtett füstösségre meg gyümölcsös áthúzásra
hivatkoztak.
A bornaivak meg tágra nyílt szemekkel figyelték az értékeléseket.
Titokban óvatosan megint belekortyoltak a borba, de látszott rajtuk, hogy nem
értik, miről beszélnek a borokat méltatók.
Nekik ez magas volt, mint csigának a stelázsi.
Ők is meg-megálltak több helyen,
találomra kiválasztottak kétfajta bort, és jóízűen elkortyolgatták, közben
pedig hallgatták az emberek beszélgetését.
Volt ebben valami megnyugtató és
otthonos.
Csak úgy járkálni az utcán. Azon az utcán, amit direkt ezért zártak le,
hogy az egy évben kétszer megnyitott pincékből távoli vidékek borait mérhessék
ki. Mert a környéken már nem sok szőlő volt, bor is kevés ezért. De a pincék
azért megmaradtak mutatóba, mert bort ünnepelni kellett.
Meg a szőlőt és a
mustot is.
Szóval csak nézelődtek, iddogáltak és
melengették a hátukat a napon.
És fotózgattak, csak úgy szórakozásul, főleg a
pincéket, meg az embereket.
Egy 6-7 éves forma kislány száguldott át
a lábak között. Valami furcsa volt a fején.
Egy hajpántba egy szép toll volt
beletűzve. Mint egy indiánnak.
Szélesen elmosolyodtak. A kislány
szelesen éppen feléjük futott.
Megtorpant, mikor meglátta a kamerát.
Kérdőn nézett rájuk és talán egy kicsit
megilletődötten is.
–
Nohát, milyen gyors ez
az indián kislány, csak úgy fut nesztelenül ebben a tömegben! – szólalt meg
kedvesen a nő.
A kislány tágra
nyílt szemmel nézett rá.
Kezét csípőre tette, szemét mérgesen összehúzta és
felháborodottan válaszolt:
–
Nem vagyok indián
kislány, csak egy tollat tűztem a hajpántomba! Nem értem, miért mondja mindenki
ezt nekem? – és nagyot toppantott pici lábával.
A férfi fényképezőgépet
tartó keze meglepve lehanyatlott.
A kislány nem
várta meg a választ, csak megcsóválta a fejét és tovább rohant.
Egymásra néztek, majd elnevették
magukat.
Fricska volt ez a javából.
( A fenti írás a májusi Minervában, egy online irodalmi magazinban jelent meg.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése