Miből lesz a...?

Már csak egy utolsó erőfeszítés kellene.
Iszonyatosan elfáradt.

Napok óta ebben a rohadék kapszulában volt. Az anyagok csak úgy fortyogtak benne, bugyborékoltak, néha mintha kicsit prüszköltek is volna. Lassan formálódtak a tagok benne.
Először a váza lett kész, majd kicsapódtak rá a bugyborékoló masszából a mozgatórészek.
Belül  a motor már korábban beállt a saját ritmusára, a dübörgése kihallatszott a folyosóra is.
A pici kis csatornákban valami őrült sebességgel folyt ide-oda a kenőolaj.
Minden zubogott, puttyogott, és szottyogott.
Az egész tiszta fekete volt. Néhol koromfekete szín buggyant fel, máshol szénfekete, de volt, ahol a grafit feketéje látszott. Egészen valószerűtlen látványt nyújtott.

Az utolsó éjszakán már alig fért bele a kapszulába, csak egészen összecsomagolva.
A monitorja csukva volt. Szorosan zárva.
Még nem lehetett kinyitni, különben sem látott volna semmit.
Az egész folyosón végestelen végig ugyanilyen kapszulák voltak. Nem volt mindnek fekete a belsejében lévő anyag, volt ott kekizöld, meg sárbarna is.

A furcsa pruttyogásoktól nagyon ideges lett. kint akart már lenni minél hamarabb és elindulni.
Feszítette a tettvágy.

Aztán amikor már tényleg majdnem felforrt az olaja, tett még egy utolsó kísérletet és minden erejét megfeszítve nekiveselkedett a kapszula falának.

Hirtelen óriási robaj rázta meg az egész épületet.
A kapszula akrilfala váratlanul szétrobbant.
Megkönnyebbülve szállt ki belőle, az alsó mozgatórészét kecsesen rakta le a földre.
A felső mozgatórészével a kapszula egy darabját óvatosan leszedegette a hátsó feléről, majd a darabokat hanyagul a földre szórta.

A monitorán keresztül próbálta belőni a célt.
Mély levegőt vett és végigsétált a folyosón.
A bugyborékolás erősödött, majd ütemes dobogássá változott. A hangja szinte fülsiketítővé vált.
Valami beszédfoszlányokat vélt kivenni belőlük, hogy: "..azannyát, micsoda kis bögyös dög!...meg hogy ..." micsoda lökhárítók, odanézz...!." - de rájuk se hederített, ugyanazzal a merev monitorral ment tovább.

Kilépett a szabadba.

Óvatosan körülnézett.
Kiszemelt egy vonzó lánctalpast a közelben, és lágy, ringatózó léptekkel megindult felé.
A monitor előkéje lassan lecsúszott, látni engedte a mögötte lévő ébenfekete elülső részt.
Mielőtt az oldalához nyúlt a fegyveréért még hallotta, ahogy a lánctalpas kétségbeesetten megfordul és észvesztő sebességgel menekül előle.

( a fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni:http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol )