Mai történetek, modern mesék

- Vigyáááááázz! - kiabálta rémülten. Még éppen időben. Társa az utolsó pillanatban tudott arrébb libbenni. A kis ficsúr iszonyú sebességgel repült közöttük tovább - kaján nevetése lassan halt el.  - Nahát, hogy ezek a fiatalok milyen szelesek! - mondta idegesen a lány- és szaggatottan vette a levegőt. - Jól vagy? Nem lett semmi bajod?  - kérdezte aggódva a másik. Óvatosan körülnézett, mielőtt közelebb került hozzá. - Igen, nagyon drága vagy, hogy így vigyázol rám! Szerencsére nem lett semmi bajom.  - szólt  a lány lágyan. Kis szeme csillogott, ahogy ránézett  a fiúra. - Azért igazán óvatosabban is körözhetnének, még lehet, hogy másnak is baja esik! - Menjünk kicsit arrébb, ott több hely van - mondta a fiú és elegánsan arrébb lejtett. - Rendben, követlek drágám! - lehelte finoman a lány és kecsesen odébb libbent. Tekintetük egymásba fúródott. A fiú szeme is szikrázott. Csodálatosan keringőztek. Fantasztikus íveket írtak le egymás körül, megpörd...

Már csak egy utolsó erőfeszítés kellene. Iszonyatosan elfáradt. Napok óta ebben a rohadék kapszulában volt. Az anyagok csak úgy fortyogtak benne, bugyborékoltak, néha mintha kicsit prüszköltek is volna. Lassan formálódtak a tagok benne. Először a váza lett kész, majd kicsapódtak rá a bugyborékoló masszából a mozgatórészek. Belül  a motor már korábban beállt a saját ritmusára, a dübörgése kihallatszott a folyosóra is. A pici kis csatornákban valami őrült sebességgel folyt ide-oda a kenőolaj. Minden zubogott, puttyogott, és szottyogott. Az egész tiszta fekete volt. Néhol koromfekete szín buggyant fel, máshol szénfekete, de volt, ahol a grafit feketéje látszott. Egészen valószerűtlen látványt nyújtott. Az utolsó éjszakán már alig fért bele a kapszulába, csak egészen összecsomagolva. A monitorja csukva volt. Szorosan zárva. Még nem lehetett kinyitni, különben sem látott volna semmit. Az egész folyosón végestelen végig ugyanilyen kapszulák voltak. Nem volt mindnek fekete a ...

4-et rengett, hej…. Iszonyúan kapaszkodtak a székükbe. Rémületükben néhányan még sikoltani is elfelejtettek. Erre egyáltalán nem gondoltak, amikor elfogadták a meghívást. Bár kétségtelenül elég rejtélyes volt a meghívó szövegezése. A “… szeretettel várjuk a művelődési házban szerda este 6 órakor…” volt a legérthetőbb rész a szövegben. A bemutató lényege rejtve maradt a szemek elől, bár Józsi az a huncut szőke kőműves hunyorgó szemmel kommentálta a kocsmában a nagy eseményt.  Azt mondta két feles között, hogy ő már sejti, mi lesz ott azon a nevezetes szerdán, látott ő már olyat külhonban, mikor Stájerországban járt kőművesként. Ott nagyon népszerű volt az ilyen. Hiába kérdezgették a felizgatott népek, hogy mondaná el mivégre is volt az a stájer mulatság, csak belefeledkezett a feles utáni sör dús habjába. Csintalan szemmel nyalogatta a sörhabot a bajuszáról, de nem szólalt meg, bárhogy is kérlelték. Még a beígért ingyen felesek sem hatották meg. Csak azt mondta nekik, maj...