Sztriptíz

Sokáig hajladozott kéjesen ide-oda abban a csodálatos, tarka selyemruhájában.

A vonaglása mégsem volt közönséges, inkább sejtelmes, vonzó. 

Kívánatos volt, ahogy csinálta.

Tágra nyílt szemmel nézték, köréje sereglettek.

Aztán mintegy véletlenül – jól titkolt kacérsággal - legördítette a válláról a ruhát. 

Puhán hullott alá a finom anyag, látni engedte a csupasz vállát.

Majd egy váratlan mozdulatra, mintha szellő játszott volna vele, egészen a derekáig sodródott a kelme.

A pucér, barna bőr teljes valójában kirajzolódott.

Lélegzetüket is visszafojtották a nézők.

Az izgalmas mutatvány tovább folytatódott.

Megint jött egy újabb hajladozás. Ez már kicsit lágyabb, finomabb volt, éppen csak egy rezdülés.

A selyemruha tehetetlenül hullott alá, mint egy levetett bőr.

Szétterült a földön, látni engedte az ezerszínű mintát.
Szégyentelenül megmutatta az alatta levő pőre, barna testet.

A tömegbe verődött emberek  szájtátva nézték a mutatványt. Soha meg nem unható volt ez az egész.

A hatalmas fa minden ága élesen kirajzolódott a kék égre, barna törzse szikáran állt.  

Tarka levélruhája puhán pihent a földön a lábánál szanaszét.