Mai történetek, modern mesék

Sokáig hajladozott kéjesen ide-oda abban a csodálatos, tarka selyemruhájában. A vonaglása mégsem volt közönséges, inkább sejtelmes, vonzó.  Kívánatos volt, ahogy csinálta. Tágra nyílt szemmel nézték, köréje sereglettek. Aztán mintegy véletlenül – jól titkolt kacérsággal - legördítette a válláról a ruhát.  Puhán hullott alá a finom anyag, látni engedte a csupasz vállát. Majd egy váratlan mozdulatra, mintha szellő játszott volna vele, egészen a derekáig sodródott a kelme. A pucér, barna bőr teljes valójában kirajzolódott. Lélegzetüket is visszafojtották a nézők. Az izgalmas mutatvány tovább folytatódott. Megint jött egy újabb hajladozás. Ez már kicsit lágyabb, finomabb volt, éppen csak egy rezdülés. A selyemruha tehetetlenül hullott alá, mint egy levetett bőr. Szétterült a földön, látni engedte az ezerszínű mintát. Szégyentelenül megmutatta az alatta levő pőre, barna testet. A tömegbe verődött emberek  szájtátva nézték a mutatvá...

Kedves Olvasóim! Óriási öröm ért, mert a napokban túllépte a blogom a 10 ezer oldalletöltést! HURRÁ! 10.000  - még gombócban is nagyon sok... Nagyon köszönöm, hogy rendszeresen olvassátok a novelláimat,  figyelemmel kíséritek az írásaimat! Remélem, legalább olyan örömteli perceket szereznek Nektek a novelláim, mint amilyen odaadással írom őket! Pszt! Valami készül közben Nektek, amire nemsokára fény derül. Örömet fog szerezni, és Ti is örömet tudtok vele szerezni másoknak. Csak figyeljétek az elkövetkező blogbejegyzéseket!

Nagyon lassan vánszorgott a hajnali derengésben. Sajgott mindene az egész éjszakai vándorlástól. Átkozta magát, miért kellett neki este elindulni, de nem tudott megmaradni a fenekén. Menni kellett, csinálni valamit, mert kezdett belebolondulni a várakozásba. Késő estére lett készen a munkával. Leadta és csak fájó ürességet érzett utána. Nem értette, inkább örülni kellett volna. De nem, csak az a fura hiány. Ott belül, mélyen. Kiment a konyhába. Nem gyújtott villanyt, a telihold elegendő fényt adott. Töltött a termoszból egy csésze teát. Elrévedt, ahogy kinézett az ablakon a sötétségbe, majdnem melléöntötte a felét. Idegesen facsarta bele a citromot, aztán lassú kortyokban kiitta. Csönd volt, mérhetetlen csönd. Hiányzott neki a billentyűzet kopogása. Furcsa volt nagyon ez a süket csönd. Kinyitotta az ablakot és kikönyökölt. Az erdő felől hűvös hullámokban jött a hideg, megbozongott tőle. Gyorsan becsukta az ablakot. Elkezdett pakolászni az asztalán. A papírokat csinos kupacok...