Hiúság

  - Mindjárt megyek, vedd fel addig a kardigánodat kicsim! - kiabált ki a fürdőszobából idegesen.

Döbbenten nézte a tükörképét, kicsit oldalra fordulva. 

- Már megint egy újabb ősz hajszál! Rettenetes, milyen gyorsan öregszem! Nem lehet, hogy 34 évesen elkezdjek őszülni! Nem akarok ilyen gyorsan megöregedni! - suttogta letörten maga elé.

Tétován nézegette a profilját. A másikat is megnézte, egészen közel hajolt a tükörhöz. Szerencsére ott nem talált semmi idegesítőt.

Bámulta magát. Csak azt a szemtelen ősz hajszálat látta, ami még nem volt ott pár napja.

Határozott mozdulattal kinyitotta a fürdőszobaszekrényt. Kivette a szemöldökcsipeszt.

Közelebb hajolt a tükörhöz, majd hirtelen mozdulattal kihúzta azt a dühítő ősz szálat.

Undorodva eresztette le a vécén. Nagyot sóhajtott. Megkönnyebbülve nyitotta ki az ajtót.

Majdnem átesett a gyereken.

- Te meg mit lábatlankodszt itt!  - förmedt rá mérgesen.

A gyerek tágra nyílt szemmel nézett rá,  a szája széle máris sírásra görbült. Mintha egy könnycsepp is gyanúan csillogott volna a szeme sarkában.

Leguggolt hozzá. Megfogta mind a két karját, messze eltartotta magától. Új szemmel nézte.

- Jól van na, majdnem rád estem, miért álltál ide pont az ajtóba kicsim? - hadarta gyorsan, majd magához ölelte a gyereket.

Az megnyugodva hajtotta a vállára a fejecskéjét. 

Pár percig úgy maradtak, aztán gyorsan felállt.

Végignézett a lányán. 

- Nem vetted fel a kardigánodat. Miért nem? - hangzott  a szemrehányó kérdés.

- Nem tudom melyiket vegyem fel. Nekem a pöttyös jobban tetszik, de a kockás is szép nagyon.  - mondta nagy gondban a kislány. - Melyik áll jobban nekem szerinted? - segítségkérőn nézett rá. 

Nem tudott azonnal válaszolni. Emésztette, amit hallott.

- Nahát még csak 6 éves vagy és már milyen kis hiú!  Vedd fel a pöttyöset, szerintem az jobban áll neked kicsim! - mondta megenyhülve, kis mosoly is játszott a szája sarkában. 

A gyerek gyorsan belebújt a kardigánba.

Elindultak sétálni. 

Közben a kislány csacsogott erről-arról. Nem nagyon figyelt rá, a saját gondolataival volt elfoglalva.

A bolt előtt megtorpant a gyerek és valamit nagy odaadással nézett, de úgy, hogy még a nyelvecskéje hegyét is kinyújtotta. Ő is megállt és próbálta megtalálni, mit néz a kislány. 

Egy hetyke szarka illegette-billegette magát a az ajtó üvegében. Ide-oda sétált és figyelte saját magát az üvegben. Furcsa látvány volt. 

Váratlan dolog történt ekkor. 

A kislány csípőre tette a kezét, felnézett az anyjára és azt mondta:

- Nahát, milyen hiú ez a szarka, hogy illegeti itt magát a fekete mellényében! - mondta méltatlankodva.

Kirobbant belőle a nevetés. A kislány is vele nevetett. A boltból kijövők nem értették a dolgot, rosszallóan néztek rájuk.

Hiába, a hiúság nevetséges, bárhol is legyen.