Mai történetek, modern mesék

Az őszi nap bújócskázott az ágak között.  Incselkedve kikukucskált a felhők mögül,  mintákat rajzolt a szemközti  házfalra. Csodálkozva nézte a mintákat.  Volt ott mérges farkas, még az agyarait is látta, meg kis nyuszi, hosszú fülekkel, meg hajladozó fűzfa, meglebbentek az ágai. Maga a házfal is színesre volt festve,  csíkos volt, a finom bézs alapot piros sávok osztották szabályos mintázatban. Pont úgy nézett ki, mint egy tábornok csíkjai. Mintha tudták volna a festők, hogy ezek valamikor katonai házak voltak. Elfordult a házfaltól. Rossz érzés futott át rajta. Vette a cipőjét, inkább lemegy sétálni – gondolta – nem sokáig lehet élvezni ezt a csodálatos meleg őszi délutánt. Lassan ment, arcát a nap felé fordította. Megállt a sarkon.  A nap finoman átmelegítette az arcát. Gyerekcsivitelés ütötte meg a fülét. Kinyitotta a szemét.  Egy csapat szeles óvodás rohant át kiabálva előtte az úton. Az egyikük labdát pattogtatott. Ahogy nézt...

  - Mindjárt megyek, vedd fel addig a kardigánodat kicsim! - kiabált ki a fürdőszobából idegesen. Döbbenten nézte a tükörképét, kicsit oldalra fordulva.  - Már megint egy újabb ősz hajszál! Rettenetes, milyen gyorsan öregszem! Nem lehet, hogy 34 évesen elkezdjek őszülni! Nem akarok ilyen gyorsan megöregedni! - suttogta letörten maga elé. Tétován nézegette a profilját. A másikat is megnézte, egészen közel hajolt a tükörhöz. Szerencsére ott nem talált semmi idegesítőt. Bámulta magát. Csak azt a szemtelen ősz hajszálat látta, ami még nem volt ott pár napja. Határozott mozdulattal kinyitotta a fürdőszobaszekrényt. Kivette a szemöldökcsipeszt. Közelebb hajolt a tükörhöz, majd hirtelen mozdulattal kihúzta azt a dühítő ősz szálat. Undorodva eresztette le a vécén. Nagyot sóhajtott. Megkönnyebbülve nyitotta ki az ajtót. Majdnem átesett a gyereken. - Te meg mit lábatlankodszt itt!  - förmedt rá mérgesen. A gyerek tágra nyílt szemmel nézett rá,  a szája...