Lola

Fejét lehajtva lóbálta  a lábát a padon, ahogy hallgatta a fiú elbeszélését. Csak pár perce ült ott, de egy egész élet tárult fel előtte ezalatt. A srác épp ott tartott a mondandójában, hogy....
- ..és tudod Anya, mindig odaadom neki az uzsonnámat, mikor elfelejt hozni magával. És akkor rám nevet és én nagyon boldog vagyok. De pár napja már nem nevet rám. Nem értem, mi baja van velem. ...- a fiú hangja elcsuklott. Csönd lett. Nagyon mély és fájdalmas csönd.

Mélyet sóhajtott. Talán nem hallották mások..gondolta.
Micsoda gáláns dolog ez a fiú részéről, ez egy igazi lovag!..és nem becsüli az a lány ezt a mai világban....gondolta szomorúan magában. Megcsóválta a fejét. Még a láblógázást is abbahagyta.

A fiú folytatta a panaszkodást. A hangja rekedtessé vált és szokatlanul elmélyült.
- ....Régebben sokat játszottunk együtt, tudod, azt a kirakósat is teljesen magunk csináltuk meg, amit Apa vett nekem. Meg azt a legoszörnyet, még azt is. - Az Anya szótlanul bólogatott. Nem válaszolt a fiának. Nem tudott mit mondani.

Talán ő is a miérteken gondolkodik....tűnődött ott a pad szélén magában.
Teljesen lekonyult a szárnya. Csupa bánat volt.
Pedig én megtettem mindent, sokáig követtem őket, míg sikerült a nyilamat kilőni beléjük, pontosan  a szívük közepébe.  Aztán láttam, ahogy kibontakozik a szerelmük, együtt futnak a téren boldogan, egymás kezét fogva, majd megállnak és csak nézik egymást, nézik, megszűnik a világ körülöttük és csak isszák a másik látványát, a pórusaik tele vannak vele. Majd azt is láttam, mikor egy bokor mögött kicsit félve a fiú megcsókolja a lányt, az pedig felbátorodva visszacsókolja. Nem is csók volt az , csak egy rebbenés.
Olyan szépek, fiatalok és ártatlanok még.

És ez a csodás szerelem csak így,  ilyen kurtán-furcsán megszakad.
Miért is, mi vagy ki okozta.....morfondírozott értetlenül.
Ahogy a válla is előre bukott, lecsúszott róla a tegez, és szétszóródtak belőle a nyilak.

Még szerencse, hogy a kisiskolás fiú és édesanyja nem vett észre ebből semmit.
Ők folytatták a beszélgetésüket a lányról, Loláról, aki már nem a fiúba szerelmes.

De ezt csak a kis láthatatlan puttó tudta, aki finoman lecsusszant a padról és végtelen fájdalommal szedegette fel a nyilakat a földről és tuszkolta vissza tegezébe.

Még egy pillantást vetett a fiúra és anyjára, majd lendületet véve elhussant új áldozatok után kutatva.