Légőtér

- Hé, Jóska, figyu, …. – törölte ki az álmot a szeméből Pista,– képzeld, azt álmodtam, hogy azok a szöröncsétlen határvadászok Gripennel üldöztek egy menetrend szerinti járatot, mer’ aszitték, hogy mög akarnak minköt támadni!..-  majd nagyot ásított, még nyújtózkodott is hozzá. A mozdulat kicsit felemásra sikerült, mert közben érezte, hogy többen nézik. 

Jóska valódi szemrehányással nézett rá, majd szó nélkül fordult vissza a monitorhoz. Vele együtt a hátsó sorban ülők is visszapördültek. Ekkor hallotta meg, hogy valami fura zöld pont vonult át rendületlenül a képernyőn, közben folyton, fejhangon sivított. A teremben magasra hágott az izgalom, mindenki dermedten figyelte a jelenetet. Közben elöl, a fő légtérirányító magasságában hihetetlen izgatottan darálta egy hang, amiből csak foszlányokat lehetett érteni, ott hátul, de azt félreérthetetlenül, tisztán:

- ..Identify yourself!…….Identify yourself! ( Azonosítsák magukat!) 

Pista látta, hogy itt fele se tréfa, odaugrott a legközelebbi szabad monitorhoz és belehallgatott a e. Megdermedt a döbbenettől. Szeme tágra nyílt, érezte, hogy itt és most történelmi pillanat részese. Az álma tovaröppent. 

………………………

- Á, szóval indiai gép. Értem.  Köszönöm százados.– tette le az egyik telefont a szolgálatos. A másik kezével egy másik telefont tárcsázott. 

- Magukhoz bejelentkezett ez az indiai gép? Kérem az azonosítóját! – a határozott hangú, Rogersnek becézett repülőszolgálatos karót nyelve figyelte az előtte lévő monitort, amin egy pici, zöld pont rendületlenül haladt át délkeletről északnyugat felé. Az útját idegesítő, magas fejhang kísérte. 

- …..Értem, szóval nem tudnak róla! Északnyugat felé tart, - tette hozzá, szinte feleslegesen, mert azok is biztosan látták már a repülő objektumot - Feltehetően nem mi vagyunk a célpont- mondta aztán szinte csak magának, halkan. Letette a telefont. 

Mögötte szinte tapintani lehetett a feszültséget. Egy pisszenés sem hallatszott. Igaz, nem is lehetett ehhez hozzáfűzni semmit. Itt fegyelem, rend és pontosság uralkodott. A határvadászok igazi fenegyerekek voltak, arra képezték ki őket, hogy a legnagyobb feszkó közepette is megőrizzék a nyugalmukat. De ilyet azért még ezek a tapasztalt katonák se gyakran láttak. 

Hogy egy ekkora gép! És mindenféle kapcsolatfelvételi kísérlet nélkül. Szinte álomban nyugatra tart. 

Idegesen dobolt az asztalon. Most mi a fenét csináljon? 

A zöld pont, mint valami furcsa, zöld rózsabogár tovább araszolt a célpontja felé. 

Ami valahol messze északnyugatnak lehetett. 

Nem várhatott már sokat, különben már így is túl türelmesek voltak. 

Pillanatra behunyta a szemét. Északnyugati átjáró – jelent meg a könyv címe. A kedvenc könyvéé. Rogers. Igen, vajon Rogers mit csinálna most a helyében?

Kipattant a szeme. Azonnal tárcsázott. Az első telefon volt az. 

- Igazoltassátok megint. Talán csak elaludtak. – mondta tettetett nyugalommal. Hangos csörömpöléssel rakta vissza a helyére a kagylót. Ez az zaj elnyomta azt, ahogyan a visszafojtott lélegzeteket kifújták a bajtársai. Óvatosan körbenézett. A rezzenetlen arcokon valami helyeslésfélét látott, ami megnyugtatta. 

……

- Where are we now? ( Hol vagyunk most?)- hangzott az álmos érdeklődő kérdés. Gupta, a másodpilóta helyére igazgatta a nyakkendőjét.

 

- No idea.( Gőzöm sincs.) – válaszolt érdektelenül az első pilóta, Radzsan. Álmos fekete szeme, mint valami gyémánt csillogott olajos arcában.  – Somewhere in Europe.( Valahol Európában.)  – pontosított mégis.

 

- Soon we can prepare for landing, not that? ( Akkor lassanként készülhetünk a leszálláshoz, ugye?) – élénkült fel Gupta. Elfoglalta a helyét.

Ekkor valami olyan történt, amit soha életükben nem fognak elfelejteni. 

Valami váratlan, hihetetlen süvítést hallottak kétoldalról. 

Felkapták a fejüket, és ketten kétfelé néztek, jobbra és balra. 

A döbbenettől szólni sem tudtak, pupillájuk hatalmasra tágult.

 

Tekintetük pontosan találkozott a két magyar határvadászéval, akik zordan néztek befelé Gripenjük fedezékéből. A szájuk mozgott, de nem értették, mit akartak mondani, igaz, érezték, hogy  nem valami angolos udvariasságot.

Egyszerre kaptak a mikrofonjukhoz, gyorsan bekapcsolták. Majdnem megsüketültek, a gépiesen ismételgetett mondattól:

- ….Identify yourself….Identify yourself!

( Ezt az írást egy nemrégi hír ihlette. Pár napja a következő hír ütötte meg a fülemet:

..egy Bombayből Londonba tartó menetrend szerinti gépet tartóztattak fel Gripen-vadászpilóták, mert megsértette a légterünket, miután a civil légiirányítók sem tudták azonosítani a gépet….. 

Erről még eszembe jutott egy régesrégi vicc. 

A keleti blokk idején történt. Minden országnak hozzá kellett járulni a hadászati költségekhez, akár pénzzel, akár gépekkel, akár emberekkel.

Albánián volt a sor. Az albán haderők főparancsnoka tiltakozott:

- A szirti sast nem adjuk!

….hát valahogy így….)