Álom

Szorította a bokáját a kötél. A feje telement vérrel. A csuklója is elkezdett zsibbadni.
Ha még sokáig lógok itt, agyvérzést fogok kapni...gondolta rettegve.

Kicsit fészkelődött, mozgatta a kezét, hátha ki tudja bújtatni a hurokból. Azonban az még jobban rászorult.
És még a bokája is megfeszült tőle. Rájött, hogy a két hurok össze van kötve, így abbahagyta a mocorgást.
A fészkelődéstől elkezdett lengeni, jobbra, balra, jobbra balra, egyre nagyobb ívben.
A szája már egésze kiszáradt, ahogy forgatta benne a rongygombócot, amit beletömtek. Kiköpni nem tudta, mert a száját egy széles, fényes tapasszal leragasztották. Levegőt kapott az orrán, de az is egyre kevesebb volt.

Az üvegkalitkában éppen elfért, ahogy ide-oda lengett, épphogy nem érintette a falát. Mintha mérnöki pontosan kimérték volna és számítottak volna rá,  meddig tud lengeni. Ezen egészen elgondolkodott és meglepődött, hogy csodálja a mérnöki pontosságot. Kicsit meg is feledkezett a nagy csodálkozásban a saját kínjairól.

Hogyhogy ez eddig nem tűnt fel neki. Ahogy felfelé nézett, látta, hogy nem is szögletes ez a kalitka, hanem ovális, finom ívben hajlított a fala és felfelé szűkül, éppen abba a pontba, ahová  a lábát felkötözték.
Jé, ez egy üvegkúp...jött rá hirtelen és megörült neki.

Szemügyre vette a feje alatti területet. Finom fehér homok volt, a lelógó haja éppen megsimította, látta rajta a nyomát. Nem volt egyenletes, furcsa hullámok voltak rajta, mintha víz mosta volna ilyen hullámosra, de nem látta  vizesnek.

Megint lengésbe kezdett, ahogy mozgott, mint egy óriási furcsa inga, ide-oda lengett.
Kitágult a pupillája ahogy megint körbe nézett. A haja különös csíkokat húzott a púderfinomságú homokba.
Nahát, ez mozog....vagy a homok mozog alattam? Hogy lehet ez ?...tűnődött el ezen a furcsaságon.

Ahogy elbambult, meglátta a szemeket az üvegkúpon túl.
Itt bent világos volt ragyogó fehérség, a kúpon túl pedig sötétség, mélyfekete, bársonyos rejtelem.
Csak azok a sárga szemek világítottak. Rengeteg volt belőlük, ahogy próbálta befogni a teret az ingás közben: Millió szemet látott. Nem pislogtak, csak nézték, követték a tekintetükkel mereven és kegyetlenül.

Mit néznek ezek itt engem, mi az a nagyon érdekes itt rajtam? Nem láttak még soha lógó embert?
Nahát!...dúlt-fút magában. mérgesen.
Ahogy kifújta a levegőt magából, a homok kicsit felkavarodott, majd felszállt és eltakarta előtte a kúp mögötti teret.

A füle elkezdett csöngeni, és csak csengett és csengett egyre erősebben és erősebben, míg végre magához tért és felébredt. Nehezen bontogatta le a magára tekeredett takarót,majd végre kinyúlt, hogy elhallgattassa a vekkert.
Aztán lassan kikászálódott és végre kifújta az orrát. Megkönnyebbülve vett mély levegőt és kiment a konyhába vízért. Nagyon szomjas volt.

Megint egy nehéz nap kezdődik..gondolta, míg a csapot folyatta. Lassan, kortyonként itta ki  a vizet.

Behunyta a szemét. Ahogy kinyitotta  és felnézett,  meglátta a tegnap vett lámpabúrát. A kúp alakú üvegpalástra kívül furcsa ovális alakú mintákat festettek. Úgy néztek ki,mint megannyi apró figyelő szemek.