Eső után

 A férfi a monoton kopogásra ébredt fel. 

Esett, csak esett, vigasztalhatatlanul esett az eső.

 

Már megint…sóhajtotta, ez az átkozott eső. Szétáztat mindent, kirohadnak a

növények, aztán ehetjük megint a műanyag kaját….fenébe is.

Meg a pince is beázik, megint szivattyúzhatom ki a rengeteg vizet.

 

A másik oldalára fordult, és megpróbált visszaaludni. A derengő zöldes fényben látta, hogy még két óra és kelni kell. Megint indul egy újabb unalmas és fárasztó hét.

 

Ekkor halvány mosoly jelent meg az arcán…de jön a hétvége, és megint  találkozom az én kicsikémmel.

 

Nagyot sóhajtott, és most már nyugodtabban fordult be, örömmel gondolt a hétvégi vidám órákra, a gyöngyöző kacajra, arra a csiklandós, imádnivaló nevetésre, a nőre, akit úgy imádott.

 

A szerelmére.